Lassacskán itt az igazi nyár, és sokan az aktív pihenést választva nekiindulnak Európa nagyvárosait felfedezni. Sokakat még távolabbra is vinnének a vágyaik, az ő számukra jó hír, hogy a két dolog szerencsésen összekapcsolható egymással. Akik Koreát céloznák meg legszívesebben, ám most mégis London felé veszik az irányt, azoknak szól ez ez írás.
Mindenki tudja, hogy a British Múzeum páratlan gyűjteménnyel bír az emberiség kulturális kincseiből, és ezek között az ázsiai anyag is nagyon erős, különösen az indiai gyűjtemény marasztalja hosszasan az érdeklődőket. Az elmúlt évben viszont az az öröm ért, hogy ott járva végre láthattam a koreai termet is, amely korábbi látogatásomkor éppen átalakítás miatt zárva volt.
A Korea Foundation Gallery 2000-ben nyitotta meg kapuit, pontosabban a harmadik emeleti 67-es terembe vezető ajtaját a látogatók előtt. Az ünnepi megnyitón mintegy 400 vendég vett részt, köztük Nagy-Britannia és Korea előkelőségei, diplomáciai és államigazgatási testületeinek képviselői, szakmabeliek, valamint kulturális és művészeti közösségek delegáltjai, sőt mi több, a megbékélési szándék kifejezéseként még a Nemzetközi Valutaalap két észak-koreai képviselője is. Az ünneplés és a média nagyfokú érdeklődése nem volt véletlen, hiszen a British Múzeum mintegy 400 négyzetméterén az anyaországon kívüli legnagyobb koreai kiállítás jött létre, beleértve az Egyesült Államokban és Európa más helyszínein találhatóakat is. A több mint 250 tárgyat bemutató kiállítás főként a Koreai Nemzeti Múzeumnak köszönhető, de helyet kaptak benne egyéb helyi intézmények már korábban bemutatott darabjai is. Néhány tárgyat kölcsönbe is adtak olyan intézmények, mint például a British Library, amely az esküvői rituálét leíró Királyi Szertartáskönyv kéziratát engedte át a kiállításnak, vagy a Cambridge Egyetem Whipple Múzeuma, ahonnan egy 18. századi nyolc paneles paraván származik, melyet a Joseon-dinasztia asztrológiai szimbólumai díszítenek.
Buddhista kapuőrzők
A kiállítás a teljes koreai történelmet felöleli, középpontjában viszont egy hagyományos sarangbang másolata áll, amely a férfiak lakórésze a tradicionális koreai lakóházban, a kiállított épületrész maga pedig a szöuli Unhyeongung palotában található Noandang mintájára készült. A két szoba és a veranda a Joseon-dinasztia arisztokrata tudósainak elegáns és kifinomult ízlésvilágát tükrözi. A British Múzeum első alkalommal szakított az addig bevett és erőteljesen konzervatív szokásaival, és támogatta egy olyan eltérő kiállítási tér létrehozatalát, amely minden elemével a koreai hangulat és életérzés megteremtését szolgálja. Azidáig nem engedélyezték, hogy az egyes kiállítások egyedi arculatot kapjanak, ezért is keltett a tudósok és a média körében nagy figyelmet, amint 13 koreai kézműves és iparosember bemasírozott a hagyományos ház felépítésére. Az épületen kívül a kiállítási térben megjelentek a koreai esztétikát tükröző ablakkeretek, padlózat és kiállítási panelek is. A falakat fehérre festették, hogy a világosság és a tágasság érzetét sugározzák, annak ellenére, hogy a kiállítási területet oszlopok bontják meg.
Nyolc év után úgy döntöttek, hogy kissé átalakítják a kiállítási teret. Ehhez figyelembe vették a múzeumlátogatók szokásait, az egyes kiállításokon töltött időtartamtól kezdve a kedvelt útvonalak tanulmányozásáig. Végeredményként a panelek lebontásával szabadabbá tették a kiállítási teret, hogy abban kedvükre közlekedjenek a látogatók, és egyénileg fedezzék fel a kiállított tárgyak közötti kapcsolatokat. Színesebb környezetet hoztak létre és újratervezték a tárgyak megvilágítását.
Törekedtek arra is, hogy a hagyományos idővonalas bemutatást izgalmasabbá tegyék, és olyan kortárs alkotók munkáit is beválogatták, amelyek valamilyen történelmi elemre reflektálnak. A kiállítás egyik részén folyamatosan változnak a bemutatott alkotások, amelyek az aktuális programokhoz, beszerzésekhez vagy akár a látogatók érdeklődéséhez kapcsolódnak.
Az általam látott tér nagyon tágas és levegős. A kiállított tárgyak közelről szemügyre vehetők, az üvegvitrinek jól körüljárhatóak. Ez fontos szempont, mert a kiállított tárgyak nagy része vonzza a közeli tanulmányozásra a tekintetet, különösen a kinyitott könyvek vagy a nyomódúcok betűi, ábrái.
Mivel Koreában készítették az első mozgatható fém nyomódúcokat, ezért a könyvnyomtatást bemutató része a kiállításnak különösen élvezetes. De nem kevesebb izgalmat tartogat az a koncepció sem, hogy a hétköznapi élet tevékenységének tárgyait mutassák be, így láthatunk iskolai vagy szépészeti kellékeket is. A számtalan festmény, szobor és egyéb tárgy megtekintése után a múzeumlátogatás a kínai porcelánok termével folytatható.
Iskolaszerek
Kozmetikai eszközök
A British Múzeum koreai gyűjteménye körülbelül 3000 darabot számlál, de ezen kívül más koreai gyűjtemények is találhatók a szigeten. Londonban mindenképpen érdemes megnézni a Victoria and Albert Múzeum koreai gyűjteményét is, ahol szintén találunk más ázsiai térségekből származó kollekciókat is.
Ha pedig a nagy kulturális kaland után egy kulináris is szóba jöhet, akkor jó szívvel ajánlom a múzeum bejáratával szembeni utcában található kicsiny Bibimbap Cafét, amelyben a 'Spicy Topokki' igazi élmény volt.
Az interjút készítette: Song Hyo-jun
Forrás: Cuvism magazin, 2013.10.29.
Angol fordítás: @onesunnylady – thesunnytown.wordpress.com Magyar fordítás: Harudo11 ____________________________________________________
Yoon Mirea "Get It In"-je, Drunken Tiger "The Cure"-ja és legutóbb a Spica "Tonight"-ja... Lumpens rendező szenzációs videókat ajándékoz nekünk a szemünk és fülünk kényeztetésére. Főiskolai napjai óta érdeklődik a videózás területe iránt, hasonlóan a tánchoz is, amelynek nyomán létrehozta a "V.A.J.P" (Visual Art Jam Performance) különböző előadásait. Ezeket követően kezdett zenés videókon dolgozni, elsőként az E.E "Curiosity Kills"-ével. Három perc rövid idő, de ahhoz elég volt, hogy megmutatkozzon Lumpens érzéke a szépséghez. Milyen messzire fog eljutni? Íme Lumpens művészeti igazgató, aki minden egyes elkészített munkájában megmutatja csodálatos stílusát. Honnan jön az ehhez való érzéke? A Cuvism ennek eredt nyomába.
Lumpens művészeti igazgató
Üdvözlöm. Kérem, hogy mutatkozzon be.
Üdvözletem. Choi Yong Suk vagyok, az emberek Lumpensnek hívnak, és jelenleg egy csomó videoprojekten dolgozom. Örvendek a találkozásnak.
Lumpens művészeti igazgató
Kezdjük a gyerekkoránál. A Kookmin Egyetemen tanult grafika szakon. Tudom, hogy később ment az egyetemre, mint ahogy a legtöbb ember teszi.
Harmadéves középiskolás koromig énekesek háttértáncosa voltam. Ezért egyáltalán nem gondolkodtam azon, hogy egyetemre menjek. Bár gondoltam rá, és a táncos képességeim sem fejlődtek. Attól a pillanattól kezdve azon aggódtam, mit tehetnék most, hogy a táncban képeztem magam. Őszintén szólva, már amikor táncos voltam, szerettem televíziós forgatásokra, a zenés videók helyszíneire járni, a rajzolást pedig mindig is élveztem. Nagyon sok dolog hatott rám. Tudni akartam, hogy mit is szeretnék csinálni ezen dolgok közül, és a design-t választottam. Ezért iratkoztam be az egyetemre és végeztem a design szakon.
Úgy tűnik, mintha nem érdeklődött volna azelőtt a design iránt.
De nagyon is érdekelt. A bátyám is design-t tanult. Van egy kis korkülönbség köztünk. Ennek köszönhetően tanultam a külföldi kultúrákról és a zenéről gyorsabban a társaimnál már gyerekkoromtól kezdve.
Annak ellenére, hogy az utóbbi időben egyetemre járt, mellette egy csomó személyes projektet is kiviteleznie kellett.
Valóban. Hogy őszinte legyek, a mostani tevékenységeim ugyanazok, amiket már az egyetem óta végzek. Az osztálytársaimhoz képest én közömbös voltam az órák iránt. Igazán azok a kapcsolatok segítettek nekem, amelyeket az utcai kultúra embereivel építettem ki, még amikor táncos voltam. Az egyetem alatt fogalmazódott meg bennem, hogy ezen a területen szeretnék dolgozni, ezért táncos és gördeszkás videókat készítettem. Pusztán szórakozásból fogtam a megvalósításukba.
Lumpens 2010
Ezután belevágott egy projektbe, melyben különböző művészeti területeket egyesített. Ennek V.A.J.P (Visual Art Jam Performance) lett a neve. Az egyetemi időkben indult ez is?
Így van. Valójában ez volt az első dolog, amivel foglalkoztam, és ez lett a végzős munkám is. A barátaim egy galériában csinálták a sajátjukat, és engem nagyon érdekelt a színpadi produkció. Mivel éppen egy show volt, amin dolgoztak, az valami olyasmivé alakult, amit együtt készítettünk. Szerencsére az iskolám rábólintott, hogy használhassuk azt a helyszínt, így a végzős projektemet ott tartottam, amely az első képzőművészeti jam-performansz is lett.
Az utóbbi időben olyan művészek számára készített zenés videókat, mint Tiger JK, Yoon Mirae, Spica, Younha, E.E. Kíváncsi lennék a munkafolyamatra.
Először is meghallgatom a dalt, majd megbeszéljük. Bár E.E esetében éppen különösebb koncepció nélkül dolgoztam. Csak egyetlen kulcsszót használtam. Az E.E "Curiosity Kills" esetében, amely az első zenés videóm, ez a kulcsszó a "bokko" [retro] volt. Akkoriban minden akörül az esetlen bokko stílusról szólt. Emlékszem, hogy a munkám az ezzel szembeni ellenállás körül forgott.
Younha - Run
Tudom, hogy az E.E "Curiosity Kills"-ét párszor fel kellett venni a képminőség miatt.
Így igaz. Emlékszem arra a küzdelemre, hogy akkoriban olyan dolgokat rögzítsek, mint az MTV Awards, azután a bátyám felvett egy másik programot. Észrevettem, hogy a képminőség nagyon rossz lett. Nagy figyelmet fordítottam erre, és az eredeti, tiszta videót addig másoltam, amíg a képminőség leromlott. Ettől támad ez a régi kép érzés. Azt hiszem, hogy a végeredmény felülmúlta a várakozásaimat.
Curiosity Kills - E.E
Milyen volt a Yoon Mirae-nek készült "Get It In" munkafolyamata? Olvastam a blogját, és azt írta, hogy nagyon megküzdött vele.
Ez az "Alkotók projektje" keretében készült. Az Intel és az amerikai "Vice Magazine" voltak a vezetői. A projekt arról szólt, hogy bemutattak néhány alkotót különböző országokból és támogatták a munkáikat. Ennek egyik nagyobb részére választottak ki engem, adtak hozzá pénzt, és közben azt mondták, hogy "bármi is legyen az, csináljon valami szórakoztatót". Kiderült, hogy JK hyung és Yoon Mirae is a kiválasztottak között volt. Így jött létre a zenés videó.
Yoon Mirae - Get It In
Mikor azt mondta, hogy küzdelem volt, azt hogy értette?
Mert első alkalommal készítettem videófilmet nagy költségvetésből. Őszintén szólva, nem tudom, hogy itt hogyan működik, de ha Koreában dolgozol, akkor az első néhány évben feltehetően segédrendező leszel, de én semmi ilyet nem csináltam. Hiányzott a tapasztalatom, és emiatt néhány területet nehéz volt kezelnem. Az időbeosztás nem úgy működött, ahogyan terveztem. Szerettem volna több akciót, több feszültséget, igazán ambiciózus voltam. Mégis, ahol akkor tartottam, ez szórakoztató volt, mert valaki más pénzéből valósíthattam meg azt, amit szerettem volna.
The Creators Project - Yoon Mirae "Get It In"
A Drunken Tiger "The Cure" zenés videója nagy hatást gyakorolt rám. Azonban azt mondta az SNS-én, hogy a nyitójelenetben látható mérlegnek van egy titkos jelentése. Felfedné ezt a titkot ma nekünk?
JK hyung még nem árulta el az okát, hogy miért hagyta ott a Jungle Entertainmentet. Sok félreértés keletkezett, mint hogy "elárulta és otthagyta őket", "megszedte magát és lelépett". De nem ez történt. Őszintén, megesett egy csomó rossz dolog. Elárulták a barátai, akikben megbízott. Pénzügyileg szólva, kijátszották és valahogyan átverték. Ezért a videóban lévő mérleg az igazságérzetet sugallja. Hogy őszinte legyek, mi ösztönösen valami erősebbre törekedtünk, de JK édesapja még mindig beteg, ezért ez a gyógymódról szól. Nem arról, hogy szándékában állt volna harcolni bárkivel is. Egyszerűen egy pozitív üzenetű albumot szeretett volna készíteni.
Úgy érzem, hogy az említetten kívül is vannak még rejtett üzenetek, amelyekről nem tudunk.
A videóban benne van a 8:45-ös szám, amely az az időpont, amikor JK nagymamája meghalt. Ugyancsak ez volt a korábban kiadott dalának a címe is. Minden egyes látható képnek van jelentése. Olyan ez, hogy csak állj fel, hadonássz a kezeddel, én vagyok az egyetlen, aki érti az efféle dolgokat. Ezt csinálják a hip-hop zenészek, és még GD is. (nevet) Kaphatsz egyféle "Ne harcoljunk, csak mutogassunk a kezünkkel és érezzük jól magunkat" érzést. De ha jobban megnézed, láthatod, hogy szörnyetegek vannak körülöttük. A dalszöveg alapján elképzeltem őket. És a gyerek, akit a végén látnak, lerajzolja őket, mivel Jordanre gondoltam.
Drunken Tiger with Bizzy, Yoon Mirae - The Cure
Tudom, hogy Tiger JK-vel együtt irányítják a "FeelGhood Music"-ot. Hogyan történt kettejük találkozása?
A korábban említett "The Creators Project" munkálatai során kezdtünk közeledni egymáshoz. Azt követően is tartottuk a kapcsolatot, és most már közel állunk egymáshoz. Hogy őszinte legyek, az hogy vele együtt irányítom a "FeelGhood Music"-ot, nem azt jelenti, hogy pénzt fektettem be vagy valami ilyesmit. Szinte független márka vagyunk. Én mindössze a kreatív dolgokban veszek részt, mivel önállóan működtetem a saját vállalkozásomat. Én ezzel tudom segíteni őt. Nagyon sokat beszélgetünk. Erősen támaszkodunk egymásra.
FeelGhood Music
A legutóbbi rendezései között először dolgozott együtt a Spica nevű lánycsapattal és elkészítette a "Tonight" című zenés videójukat. A Spica első promóciós tevékenysége a "Tonight" kapcsán egy Cuvism-interjú volt. Milyen volt velük dolgozni?
Őszintén szólva, vannak esetek, amikor az ügynökség és az én irányvonalam nem egyezik, ezért az idolokkal való együttműködés időnként kis nehézségekbe ütközhet. Azonban Hyori olyan nagy hatással bír, hogy nincs szükség a klasszikus idol-formulákra. Szerencsére Hyorival jól megértjük egymást, így szórakoztató volt a projekten dolgozni. A lányok is jól követték az irányvonalamat.
Spica - Tonight Spica - Crazy Bitch
Beszéltünk azokról a munkákról, amelyeket az évek során készített. Van olyan, amelyet úgy tudna leírni, mint az önt leginkább képviselő munkát?
Az E.E "Curiosity Kills"-e az egyik, amelyik tökéletesen tükrözi a fiatalabb napjaimnak megfelelő ízlésemet. Habár sokat változott a stílusom. Az akkori munkáim nagyon ártatlanok és frissek voltak. A "Sweet Dream"-hez hasonló munkák azok, amelyek tükrözik a stílusomat és a bennük foglalt történetek olyanok, amiket kedvelek. Úgy érzem, hogy senki nem jönne rá erre. (nevet) Hogy őszinte legyek, nincs egy nagy dobásom. Ezért gondolom, hogy még mindig az E.E "Curiosity Kills" az, amelyet reprezentatív munkámnak nevezhetek, mivel azt követően nincs egyetlen reprezentatív munkám sem. (nevet)
MFBTY - Sweet Dream
Azt mondta, hogy sokat változott az ízlése az évek során. Ha kapna egy lehetőséget arra, hogy szabadon dolgozzon, mi lenne az eredmény?
Gyerekem született, ezért megint változott az ízlésem. (nevet) Például, amikor a Spicával dolgoztam együtt, az volt az első alkalom, hogy lánycsapattal dolgoztam. Volt néhány érzéki felvétel, amely kiváltotta azt, hogy "Oh~". Azonban most. hogy már van egy gyerekem, az ártatlanságot szeretném kifejezni, és ez tükröződik nagyon Cho Young Pil zenés videójában, a "Romance"-ban. Szinte egyszerre jelent meg mindkettő. Azt hiszem, hogy ez teszi őket így vagy úgy különbözőkké. Nagyon sokféle és eltérő dolog van, amit ki szeretnék próbálni, mert a szívemben még mindig egyetemista diák vagyok. Félre kell tenni a dolgokat, amiket jól csináltam. Kényelmesebben kellene élni az életemet és megpróbálni mindig valami mást csinálni. Szintén ki szeretnék próbálni valami látványos dolgot egy csomó CG-effekttel. Szeretnék próbálkozni a csendes érzékenységgel is. Teljes mértékben szeretnék próbát tenni egy idol videóval is, de van néhány aspektus, melyeket illetően eltűnődöm, hogy képes lennék-e tükrözni a saját ízlésemet.
Cho Yong Pil - Sullem
Kérem, hogy adjon néhány szóban tanácsot azoknak, akik arról álmodoznak, hogy önhöz hasonlóan a videózás területén dolgozzanak.
Úgy gondolom, hogy amikor a hallgatók manapság végeznek, a karrierjüket a rendszerhez illesztik. Például, nagy cégeket keresnek, mert aggódnak a fizetésük miatt vagy TOEIC pontokra vágynak [angol nyelvvizsga - a ford. megj.]. Időközben azonban eltelt egy kis idő, és diplomát szereztem. Nem volt TOEIC pontszámom. Csak dolgoztam keményen a személyes tevékenységeimen, és az emberek rendezőnek hívtak engem. Csak készítettem a filmeket, online feltöltöttem őket és így lett belőlem rendező. Néhányan, akik a rendszerben vannak, azt kérdezik tőlem, hogy "nincs semmilyen bázisod?". Mégis, velük összevetve, én jobban bízok abban, hogy képes vagyok jól csinálni. Sokat kell tanulni ahhoz, hogy megkapd az elismerést ezektől az emberektől, de azt hiszem, hogy nekem határozottan vannak olyan erősségeim, amelyek nekik nincsenek.
Azt hiszem, hogy még inkább egyet tudunk érteni abban amit mondott, mivel az ön személyes története közvetlenül a tapasztalataiból származik.
Valóban. Amikor az iskolában vagy, akkor mindennél erősebben birtokolnod kell az "én vagyok az, aki megcsinálja" érzést. Ha az volt a választásom, hogy rendező legyek, mivel zenés videókat akarok rendezni, akkor azokkal a kölykökkel ellentétben, akik 4.5 GPA-val diplomáznak, hiába vannak rossz jegyeim, meg kell őriznem az érdeklődésemet a zenés videók iránt, és művészi érzékkel megáldott barátokra van szükségem. Azt hiszem, hogy mindkét eset pontosan ugyanaz. Jó eredmények és állásvadászat, én nem csináltam ilyen dolgokat, és azt hiszem, hogy az egyetemi életnek az az értelme, hogy találkozz a kollégáiddal és tanulj egy csomó dolgot amellett, amit a tanteremben tanítanak. Ettől jön meg igazán a kedved. És ez az, amiért ma én itt tartok, és a barátaim, akik nagy cégekhez mentek, most jönnek és felfedeznek engem. Azt hiszem, hogy ez egyszerűen igazságos így.
Lumpens meglepő megközelítésben! A hétköznapi életének története
Általában hogyan tölti egy napját?
Mostanában, amikor hazamegyek a munkából, vigyázok a gyerekemre, az otthoni játékom a GTA*, az irodai a LOL**. Vagyis, ennél sokkal interjúszerűbb választ kellene adnom? (nevet) Mindig a munka jár a fejemben. (nevet) Habár úgy gondolok a videojátékokra, mint összművészeti végeredményre. Beletehetsz design-t, filmet, zenét. Mindent tartalmaznak. Ezért kell folyamatosan tanulnom, hogy lépést tartsak velük.
[* Grand Theft Auto, A nagy autólopás - egy bűnügyi helyzetek szimulációira épülő videojáték, ** League Of Legends, a legendák ligája - a magyar fordató kiegészítése]
Először is. Gratulálok a fia születéséhez. (nevetés) Hogyan lehetne önt apaként leírni?
Nem tudom. Azon túl, hogy segítek az otthoni dolgokban és figyelek az ilyesmikre, megpróbálom megmutatni neki a kulturális sokszínűséget, néhány fejlett kultúrát, mint ahogy a bátyám tette azt nekem. Ez nem kényszer. (nevet) Még csak 160 napos, de felkészítem magam, hogy megmutassam neki ezt a fajta kultúrát, mivel szeretném nagyon cool módon felnevelni.
Milyennek szeretné majd a fiát látni?
Nagyon csinos, jó tanuló, remek küzdő (nevetés). És jól rajzol. Remélem, hogy mindenben kiváló lesz. (nevet)
Úgy tűnik, hogy már ismeri is a képességeit. A képességeit? Azokról még semmit sem tudok. (nevet)
Mivel már beszéltünk a családjáról, az a tény, hogy megnősült az év elején, eléggé tárgyalt téma lett. Néhány blog még úgy is nevezte, mint "a legmenőbb esküvő a világon". Úgy tűnik, hogy már készen volt a tökéletes esküvő a fejében, mielőtt ténylegesen megnősült volna. A koncepció egészen egyedi volt.
Mert a baba érkezett először. Rohanvást kellett az esküvőt előkészítenünk. Az is igaz, hogy nem egy szokványos esküvőt akartam, de hát tudják, hogy milyen vagyok. Mégis, nehéz egy másféle esküvői ceremóniát tartani, mint ami Koreában szokásos. Ilyen még soha nem volt azelőtt. Véletlenül jóban vagyok a Platoon vezetőivel, ezért kedvesen felajánlották, hogy tarthatjuk ott az esküvőt, és így olyan klassz esküvőt készíthettem elő, amilyent szerettem volna, mivel a hely megengedte ezt. Ha most erre gondolok, azt hiszem, hogy sajnálnom kellett volna JK hyungot vagy Guckkastent azért, hogy az esküvőmön kellett énekelniük, ha az valamiféle káprázatos, gyönyörű esküvői teremben lett volna. Azt gondolom, hogy jó találat volt a hely. A helyszínnek köszönhetően egy cool esküvőt tudtunk tartani.
Abból kiindulva, hogy milyen különleges volt az esküvőjük, olyan féle férj lehet, aki rendre meglepetésekben részesíti a feleségét.
Távolról sem. (nevet) Ehelyett megpróbálok megtenni minden tőlem telhetőt, hogy a dolgok mindig szórakoztatóak maradjanak. Most éppen egy kissé nehezebb a baba miatt, de még így is. Amint kicsit nagyobb lesz, elviszem őket szórakoztató helyekre. Ezt meg kell tennem.
Van valami, ami különösen érdekli mostanában?
A gyermekgondozás, természetesen. És tanulmányozom a koreai idol-kultúrát is. Különféle emberektől kapok ajánlatokat, ezért nem dolgozhatnék, ha azzal kezdeném, hogy "nem vagyok biztos benne", "nem tudom megcsinálni". A téma tanulmányozása ráébreszt, hogy mennyire más, mint amit gondoltam róla. Rájöttem, hogy amiről mi mondjuk, hogy szeretjük, az határozottan nem az, amit a közönség kedvel.
Elég fogékony lehet bármi iránt, amit lát vagy hall. Volt valami mostanában, amit szívesen nézett vagy hallgatott?
Amikor a GTA-val játszottam a napokban, folyton arra gondoltam, hogy ez lenyűgöző. Folyton... Ez volt az egyetlen gondolatom.
Ha van olyan zenész, akit különösen kedvel, ki az?
Nagyon szeretem a Sigur Rost. Nemcsak a zenéik, hanem a zenés videóik is nagyon művésziek. Igazán nagyon irigylem ezeket a dolgaikat.
Olvastam a blogját korábban. Tudom, hogy küldött egy levelet Thom Yorke-nak. Felvette önnel azután a kapcsolatot?
Nem tette meg. A levelet a honlapján lévő e-mail címére küldtem, de soha nem léptünk kapcsolatba. Elküldtem neki néhány videómat és megírtam, hogy szeretnék videót készíteni a számára. Azonban sosem kaptam választ. Nem tudom, hogy olvasta-e egyáltalán.
A zenészek sorában, akikkel együtt szeretne dolgozni, benne lenne a Radiohead?
Szeretem a Radioheadet. Hogy őszinte legyek, a válasz, amit gyakran kapok Koreában, hogy "ez nem fog működni". Amikor egy videót készítek az nagyon szórakoztató, és végtelen lehetőségű, amit kifejezhetek. Milyen vicces lenne, ha egy külföldi zenész azt mondaná, hogy ez klassz, én pedig, hogy "ez nem fog működni" Koreában. Pedig ezt mondják. Ezért szeretném lehetővé tenni Koreában is. Próbáltam néhányszor, de ahogy az várható volt, leginkább a külföldieknek tetszett. Ha rápillant a youtube-ra, szinte nincs hangul hozzászólás, csak angol.
Mit jelent önnek az, hogy "Lumpens"? Sok emléket nyertem általa. Minden projekt egy lehetőség volt az ifjúságom alakítására. Lumpensként dolgozva kapcsolatba kerülhettem sok emberrel és vicces epizódok is történtek. Azt hiszem, hogy ez tette lehetővé, hogy egy csomó emlékem legyen. És talán még sokkal többet is ad még nekem.
Kérem, hogy búcsúzóul mondjon néhány szót a Cuvism olvasóinak.
Köszönöm, hogy érdeklődést mutatnak az olyan alkotók iránt, mint amilyen én is vagyok. Remélem, hogy lesz még nagyon sok hozzám hasonló alkotó, akik érdekesebbé teszik a világot. Ha valamit meg szeretnének tenni, ne habozzanak, csak tegyenek egy próbát. Én is így kezdtem.
Az angol fordító megjegyzése: Csakúgy, mint az összes Cuvism interjút, ezt a fájlt is elmentettem, de back-up nélkül kezdtem rajta dolgozni, ezért nem tudom összevetni az első vázlattal... Összességében úgy vélem, hogy minden benne van.
Vannak olyan rejtőzködő művészek, akiknek szent meggyőződésük, hogy saját
személyük érdektelen a közönség számára, hiszen az alkotásaik úgyis minden
közérdekű dolgot elárulnak. Nem tudom, hogy vajon Lumpens közéjük
tartozik-e, de tény, hogy az angol nyelvű internetes információhalmazból
csak annyit sikerült megtudnom róla, hogy valódi neve Choi Yong Suk,
1981-ben született, valamint a Kookmin Egyetem vizuális kommunikáció design
szakán tanult. Szöulban él, Lumpens néven saját stúdiót alapított, emellett
kreatív igazgatója a FeelGhood Musicnak, amely a rendkívül karakteres
rapper, Tiger JK kiadóvállalata. Nos, ez nem túl sok információ.
Hogy miért is lettem kíváncsi Lumpensre? Két markáns, számomra kedves
előadó, Tiger JK és Rain zenés videói mellett tűnt fel rendre a neve, és
bár a klipek nagyon elütőek voltak egymástól, mégis valamiféleképpen
azonos, jellegzetes vizuális erő sugárzott belőlük. Éreztem, hogy a
titokzatos Lumpens még ezeknél is többet rejtegethet.
Bár időközben - nagy örömömre - belefutottam egy vele készült
interjúba, melynek magyar fordítását nemsokára közreadom, haladjunk egy kicsit
az eredeti nyomvonalon: fedezzük fel Lumpens világát, mégpedig
saját honlapja
segítségével.
A bemutatkozó felület mátrixból szövött szőnyege kis játszadozási
lehetőséggel köszönti az oda tévedőket, ám az oldalt mégsem jobbra-balra,
hanem lefelé gördítve olvashatjuk a stúdió adatait, valamint Lee Wonju, Eddie Ko és Gorang
neveit, akik Lumpens mellett jelenleg a kreatív közösség tagjai. Az egyes
munkák mellett rendezőként mindenütt Lumpens nevét olvashatjuk a sokszor
igen hosszú stáblista élén, ami ily módon egyszerre jelenti Choi Yong Sukot,
és a nevével fémjelzett alkotóközösséget is. Mivel a honlapon néhány
kísérőszövegben egyes szám első személyben fogalmaz, ezért úgy tekintem,
hogy minden egyes munka az ő személyes életművének szerves része.
Fontosnak tartották még közölni tevékenységük vezérmotívumát: "Lumpens a
látás- és hallásérzékelés képzelőerejét követi."
A Lumpens által készített eddigi munkákat öt csoportba osztva mutatják be,
ám ezeket áttekintve azonnal feltűnik, hogy a munkák többsége meghatározási
problémákat vethet fel, mivel több kategóriába is besorolhatóak. A reklám, a
kísérletezés, a zenés videó és a vizuális művészet fejezetek mellett feltűnt
egy mozaikszó is, amely megfejtésre és a gyűjtemény elsőkénti megnézésére
ingerelt.
A V.A.J.P jelentése Visual Art Jam Performance. A jam jelen esetben arra
utal, hogy minden egyes itt látható felvétel színházba invitál bennünket,
ahol a közreműködő szereplők (táncosok, zenészek, vagy éppen maga Lumpens)
interaktív kapcsolatba lép a körülötte életre kelő vizuális térrel. Minden
egyes performansz teljesen egyedi, nemcsak látványát, hanem gondolatiságát
tekintve is. Beszélnek a lét univerzális magányáról, személyiségünk
magunkban rejtőző "szörnyeiről", az elementáris szabadságvágyról, lényünk
játékosság iránti alapvető szenvedélyéről. Önálló vonulatként jelenik meg
több felvételen is a zene (vagy néha inkább hanghatás) és a látvány
viszonyának boncolgatása. Mindegy, hogy a színpadon lévő ember
festék és egyéb segédeszközök
segítségével keveri-e ki magát a háttérben megjelenő, nagyítva kivetített
folyamatot, vagy zongorájának,
gitárjának hangjai,
dallamai generálják a látvány változásait, netán a vizuálisan
megtöbbszörözött
táncos testének
mozgása maga vizualizálja a zene szólamait, a kérdés mintha mindig ugyanaz
lenne: vajon a zene hozza létre a látványt, vagy a látvány szüli-e a
zenét?
Interaktív performansz Lee Jin Wook zongoristával
Mozgássor 1. Táncos: Jason Ahn
Lumpens ezekben a műveiben egy modernkori, vagabond Kandinszkijként tűnt fel
előttem. Kandinszkij a múlt század elején maga is hasonlóan kereste a
jelenségre a választ, és azt egyfajta abszolútumban vélte megtalálni, ami
nem más, mint a dolgok számos megjelenési formára bomlott világa mögötti
egység, a "minden-azonosság" rejtett valósága, melyben egy tőről fakad hang
és látvány, és ennek következtében ezek egymásba is konvertálhatóak. Míg
Kandinszkij a vászon két dimenziójával és a festmény kimerevített
pillanatával dolgozott, Lumpens munkái térbeli és időbeli kiterjedésűek, és
eszközük a mozgás. Változó terekben zajló mozgásfolyamatokat látunk. A terek
különösen érdekesek, mert szinte önálló "lényiségek", amelyek interakcióba
lépnek a bennük létező emberekkel. Szinte minden performanszban bekövetkezik
az a vizuális varázslat, amikor a fizikalitásában valósan jelenlévő előadó
már nemcsak kölcsönhatásban áll a térrel, hanem abba belelépve részévé válik
a virtuális valóságnak, újra feltéve egy kérdést, hogy a melyik valóság is
az igazi? Ezek a terek eljátszadoznak az érzelmeinkkel éppen úgy, ahogyan
becsapják a térérzékelésünket is, elhajlanak, görbülnek, gátolnak, ölelnek,
támadnak, magukba szippantanak... és így tovább.
Rácsozat Lumpens+Ducky
Vizuális művészeti performansz Wasabi közreműködésével
Ahogyan feloldódnak az érzékszervi határok, ugyanúgy elpárolognak a
hagyományos művészetelméleti kategóriák válaszfalai is. Teljesen mindegy,
hogy kortárs klasszikus, jazz vagy urbánus utcaművészet a formanyelv,
bármelyik esetben az a döntő, hogy az üzenet adekvát hordozóra találjon
benne. És innen már csak egy ugrás, hogy a művészeti projektek
kísérletezéseiben megszületett kifejezési formák átkerüljenek a Lumpens
stúdió egyéb munkáiba is.
Robot Taekwon
Egy épület fényfestése során teljesen egyértelmű a kapcsolat, hiszen a
meglepő audiovizuális ingerek összjátéka nyűgözi le a nézőket. Az
experimentális munkákban folytatódik a további helyszínek kínálta
lehetőségek kiaknázása. Az említett épületfestés ellenpólusán a kicsi,
szinte egyszemélyes teret említhetnénk, amelyet a vetített képek
tükröztetésével mégis sikerül végtelenre tágítani. Lumpens számára nem
okoz gondot az
autós száguldás
élményét felidézni egy fogadás terített asztalai között sem, lefogadom, hogy
a 360 fokos vetítővásznon látottak-hallottak hatására minden jelenlévőnek
felugrott az adrenalinszintje. Ám ez mind semmi ahhoz képest, amit álmaink
futurisztikus konyhájában varázsolt elénk a Magic Kitchenben.
Mágikus konyha
Folyamatosan keresi a szokatlan nézőpontokat, és többnyire meg is találja
azokat. Nem hiszem, hogy sokaknak jutna eszébe a reptéri futószalagon köröző
bőrönd "tekintetének" perspektívája a "Welcome Tourist" hallatán. Ezek az alkotások hol hidegen hasító high tech remekművek, hol
lágy és lírai érzeteket keltenek, és nem nélkülözik a humort sem, amely
időnként kis szarkazmust is tartalmaz, mint például a még iskolai
alkotásként készült
What a Wonderful World
manipulált videója.
Csak tánc Párizsban (Ducky és Lumpens)
Az alkotás közös élménnyé változtatása a közönséggel több esetben
interaktivitásra serkent, és a közönség boldogan
grimaszol vagy
ütlegeli a vásári erőgép-szimulátort, esetleg locsolja a virtuális növényt az általa is generálható látvány
érdekében. A bennünk rejlő Homo Ludens ilyenkor nagyon hálás Lumpensnek.
Charlie fája, interaktív vizuális művészeti munka Octaminnal
Ezek az alkotások már kilépnek a művészet templomaiból, és akár reklámként
vagy promóciós anyagként, immár kereskedelmi termék formájában találnak új
funkcióra.
Művészeti installáció, INCASE pop-up store + Warhol + Lumpens
A teljesen új Chrysler 200 - 360 fokban kivetített művészeti munka, hang:
Galaga
A zenés videók talán egy harmadik kategóriát képeznek, mivel az alkotói
fantázia ezek esetén kívülről kap egy követendő nyomvonalat, amelyet maga a
zeneszám határoz meg. Lumpens azonban olyan társakra talált a zenészek
körében is, akik nemcsak értő fülekkel bírnak, hanem kellő ízléssel és
merészséggel is a vizuális kifejezés lehetőségei iránt. Hozzáteszem, hogy jó
esetben - mert talán senki nem fog rám követ vetni azért, ha a stúdió
bevételi forrásaként is feltételezem a klipek szélesedő megrendelői körét,
és bizony, ha a megkívánt üzenet nem több, mint hogy öt lány legyen cuki és
szexi, és a zene sem segít különösebben inspirációhoz jutni, akkor az
várható, amit a Sistar I Swear klipjében láthatunk - ilyen sekély vízbe ne
kívánjunk fejesugrást senkitől se. Sajnos nem sokkal jobb a helyzet a B.T.S
Dangerében sem, a különbség csak annyi, hogy a fiúcsapatokra kiszerelt
közhelyek kiváló vizuális iparosmunkáját láthatjuk a klipben. Néha azonban
hiábavaló a legjobb táncosok erőfeszítése is, a látvány felturbózása sem
tudja elfedni azt a tényt, hogy maga a főszereplő énekes teljesen érdektelen
(Junggigo).
Younha - Run
A stúdió jól tudja hozni a romantikusabb lelkeknek tetszetős mesevilágot is
(Hidamari), de
sokkal izgalmasabb "felnőtt mese" az EE Mikulás-története (Pong Pong Pong), amelyet egy beépített kamerán keresztül látunk, vagy Younha Run című
számának moziélményekre reflektáló versenyfutása.
Curiosity Performance Artwork
Mégis, ha összevetjük ezt a Curiosity Performance Artwork filmjével, ahol a
koreográfia, a jelmezek és a klip teljes látványvilága áll a zenei
ötletesség szolgálatába egy érvényes gondolat égisze alatt, akkor mintha nem
is ugyanazon a bolygón járnánk. Általános tanulság, hogy ahol a zenei és
előadói kvalitás magas fokú, ott a képi megvalósítás is szárnyakat kap. Ez
lehet nagyon sokféle. Ritkábban egy jól követhető történet teszi filmszerűvé
a klipet, van, amelyben a vizuális történet szinte függetlenedik a
zeneszámtól, esetleg még izgalmasabbá is téve a végeredményt a zenei
alapanyagnál, és természetesen találunk olyat is, ahol a látvány leginkább a
zene vizuális megfeleltetése. Ezek között van egy különleges darab, mely Lee
Jin Wook zongorista számára készült, és az utazás során a buszból feltáruló
város képe úgy áll össze szinte pixelekből a zenész szeme előtt, mint
ahogyan az egyes hangok szövődnek zenei szövetté.
Májusi busz, Lee Jin Wook zenés videója
A Lumpens-kollekció legizgalmasabb darabjai nem véletlenül a nagy
egyéniségek számára készültek. Tiger JK és Yoon Mirae, valamint Rain
személyisége, zenei és gondolatvilága annyira összetett, hogy tálcán kínálja
a vizuális formába öntés legkülönfélébb lehetőségeit. Az előadók puszta
megjelenése is érdekes, mert érdekes emberek ők maguk is, a bátorságuk és
kísérletezőkedvük pedig határtalan, ugyanakkor nem ismernek minőségbeli
kompromisszumokat. Ez minden egyes klipjükön átsüt.
FeelGhood Music trailer
Yoon Mirae - Get It In
Az MFBTY nem áll ellen a "beszélő fejek" megjelenítésnek, és a Yoon Mirae -
Tiger JK páros helyt áll a Matrix-Kill Bill-Star Wars-wuxia filmes
utalásokat tartalmazó küzdelemben is. Ez utóbbi klip különösen érdekes abból
a szempontból, hogy a színpadi projektekben látott téralkotási módok itt is
megjelennek, a kard mozgása átszabja a környező teret is. Talán még ennél is
hangsúlyosabban kap szerepet a virtuális tér Rain 30 Sexy klipjében,
amelyben ugyan kiemelten az előadó és a táncosok mozgása áll a látvány
középpontjában, de az őket körülvevő felületek maguk is önálló op-art
alkotásként simulnak-görbülnek és lélegeznek együtt ritmikusan a
koreográfiával és a zenével.
Rain - 30 Sexy
Két különleges klip önálló elemzést igényelne, így most csak megemlítem
Drunken Tiger
The Cure című
filmjének érzékeny szépségű animációs megoldását, és az MFBTY
Sweet Dreamjének
VFX-látványorgiáját. Bár teljesen más alapokon állva, de mégis erős
rokonságot mutat két klip, az MFBTY Bang Bangja és Rain La Songja. Míg az
előző indiai, a második latin-amerikai zenei elemeket tartalmaz és
hangulatot áraszt, mindkettőben Lumpens látványvilága dominál, mely valahol
a valóság és a képzelet között egyensúlyoz. A színek, a formák, a fények és
sejtelmes félhomályok teremtik meg a valós szereplők akcióinak kulisszáit,
és mindkét klipre jellemző, hogy egészen az eksztatikus végkifejletig ott
pörög bennük a tánc szakadatlan mozgássora, amelyre Rain klipje még egy
narratív szintet is ráemel.
MFBTY - Bang Bang
Rain - La Song
A klipek sorában van néhány nagyon figyelemre méltó darab, csak néhányat
megemlítve közülük: a
Dance Wit Me Smells
klipjének vizuális megoldásai kiválóan szolgálják a groteszk táncos párbajt.
Mindkét Cho Yong Pil klip emlékezetes marad, és érdekes, hogy két nagyon
különböző verzióban találkozunk bennük a szerelem felnőtté érlelő hatásával.
A Hello rendkívüli
humora és ötletes metamorfózisai hatására mi is az egekig szállunk azzal az
iskolabusszal, míg a
Sullemben ugyanennek a témának a gyermekien ártatlan változata varázsol el bennünket.
Spica
Tonightja csupa
játékos ötlet és merész szexualitás, nem a művi, hanem az izgalmas, érett
női fajtából. Ugyancsak emlékezetes a
Crazy Bitch
fekete-fehérben filmezett szenvedéstörténete is. Végül nem mehetünk el szó
nélkül a Guckkasten
Change című
gyermekríkató szürreál-horrorja mellett, amelyből szerencsére mindenki
sértetlenül ébred és távozik.
Cho Yong Pil - Hello
A zenés videók hosszú listáját nehéz lenne egyenként sorra említeni , ezért
az a legjobb ötletünk, hogy látogasson el mindenki
Lumpens honlapjára, és kattintgassa végig a bőséges kínálatot. Meg fogja találni a kedvének
és ízlésének megfelelőt, efelől nincs kétségünk.
Maradj nyugodt és ölelj meg egy kaktuszt - hirdeti a közismert mém egyik változata a CDL falán, mely a szöuli Cheongdam-dong (Gangnam) egyik új, de máris felkapott helye.
A rövidítés kibontása "Cycle De Leau", azaz "A víz körforgása". Nehéz pontosabban meghatározni a hely jellegét, mint ahogyan azt a létrehozói tették: Nature life style cactus custom boutique (természet életstílus egyedi kaktusz ajándékbolt / vagy kicsit összefűzve: természetes életvitel egyedi kaktusz ajándékbolt).
A CDL két koreai pophíresség nevéhez kötődik, akik hosszú ideje nagyon jó barátságban vannak egymással. Az épület tulajdonosa nem más, mint Rain (Jung Ji-hoon) énekes és színész, a hallyu nevű 'koreai hullám' talán legnagyobb neve, a különleges butik üzemeltetője pedig barátja, Bbaekga (Paek Sung Hyun), aki a Koyote formációban szintén rendelkezik zenei múlttal amellett, hogy kiváló fotográfus.
Az ablakok harmonikaszerűen nyitódnak, az épületet átjárja a levegő
Bbaekga párizsi utazása során fedezett fel egy kizárólag kaktuszokra szakosodott boltot, melynek láttán beleszeretett ezekbe a növényekbe. Nemsokára azt vette észre, hogy százával veszik körbe otthon is a kaktuszok, amelyeket különleges "cserepekbe", főként üres konzervdobozokba ültetett. A barátai javasolták ezek ajándékként való árusítását, így nyílt meg a hobbija nyomán az ajándékbolt, melynek érdekessége, hogy kizárólag személyesen lehet benne vásárolni, nincs internetes távrendelés. Cserébe a legkülönfélébb egyedi ötletekkel állhatnak elő a betévedők annak érdekében, hogy személyre szabott "csomagolásban" vihessék haza növényüket. Bármiféle, ültetésre alkalmas tárgyat bevihetnek, legyen az üres üveg vagy akár egy üres cipő, és a leleményes kiszolgálók gondoskodnak arról, hogy kisebb-nagyobb, tetszetős egyedi kaktusszal távozzanak.
Bbaekga
Rain
Természetesen kész csomagolásban is meg lehet vásárolni a szúrós kedvenceket. Az egyik állandó cseréphelyettesítő nem más, mint a Campbell levesek konzerves doboza, amelynek van némi áthallása a pop képzőművészetében jártasabbak számára.
Andy Warhol mondta azt, hogy "csak a Campbell leveseket kellett volna megcsinálnom és kitartani mellettük ... amúgy mindenki csak egyetlen képet fest egyébként is".
Hogy miért lettek ilyen fontosak a konzervesdobozok? Mert Warhol először készített tökéletes fotorealisztikus festményeket a Campbell-szériával. Ha mindez kevés lenne, akkor a teljes, 32 darabból álló Campbell-leveskínálatot megfestette, és ennek során fedezte fel a sorozatokban rejlő kifejezési lehetőségeket. Egyrészt az uniformizált tömegtermék és tömegkínálat érzékeltetésének művészi lehetőségét, másrészt még valamit: azt, hogy az eredeti erős érzelmi impulzust a folyamatos vizuális ismétlés gyengíti, sőt ki is öli az eredeti hordozóból.
Ez utóbbi gondolat tökélyre vitele majd későbbi munkáiban érik be, a Campbell-széria viszont a bemutatása pillanatában, 1962-ben elég nagy vihart kavart, bár a történetnek vannak mulatságos elemei is. Természetesen nagyon kevesen fogták a festmények üzenetét. Ez nem is csoda, hiszen az éppen születőben lévő pop art arcátlan dolgokat művelt a művészetek szentélyeiben.
A Campbell-sorozat anekdotája szerint Warhol már dolgozott a képregény- és reklám-festményein, amikor egy kiállításon meglátta Roy Lichtenstein hasonló munkáit. A barátjához fordult, hogy javasoljon neki újabb témát, mire azt a választ kapta, hogy fessen valami olyasmit, amit mindenki ismer, mint pl. a Campbell-leveseket. A "mint" elkerülhette Warhol figyelmét, mert fellelkesülten berohant egy boltba és felvásárolta a teljes leveskonzerv-szériát, majd nekilátott a munkának. A dobozokról készített kivetített fotó vonalait pontosan követve kereste a festés általi mechanikus reprodukálás lehetőségeit. Az elkészült képek előtt tanácstalanul álltak a szakmabeliek. Festményként egy fotó nézett vissza rájuk, mindennek tetejébe a kiállítóterem polcain még ott is sorakoztak a valódi konzerves dobozok. Egy szemközti galéria tulajdonosa azzal tiltakozott a gyalázat ellen, hogy vett egy raklapnyi leveskonzervet és ráírta, hogy nála azokat olcsóbban meg lehet vásárolni.
A kiállítás idején öt képet már mégis eladtak a sorozatból, mire a galéria tulajdonosa észbe kapott, hogy a sorozat kifejezőereje együttesen az igazi, és sietve visszavásárolta az eladott darabokat, többek közt Dennis Hoppertől, és meg is vette az egész sorozatot Warholtól potom 3.000 dollárért.
Ma ez a széria a pop art emblematikus darabja, és a CDL-be látogatókat elgondolkodtathatja, hogy vajon miért éppen a Campbell leveseinek dobozai köszönnek vissza a polcokról? Mint említettük, Bbaekga fotográfus is, tehát erősen érdeklődik a vizuális kifejezés lehetőségei iránt. Rain sem járatlan a dizájn és a modern művészetek világában. Ennek ellenére nem tudhatjuk, hogy a véletlen műve-e vagy nagyon is szofisztikált döntés eredménye ez a dizájn-elem. Hajlok az utóbbira, mivel az egész hely kifinomultan stílusos és tudatosan végiggondolt a többi elemében is. A CDL természetes anyaghasználatú, meleg fészek, mely meghitt beszélgetésekre és baráti együttlétekre egyaránt alkalmas. Minőségi és egyre bővülő kínálatában a természetes alapanyagú kozmetikumok és a kiváló teák is megtalálhatók, bejáratánál pedig a lassan a gazdájáét megközelítő rajongótáborral rendelkező hófehér Sarang (Szeretet), Rain arisztokratikus allűröktől sem mentes kutyája üdvözli az érkezőket. Vagyis pontosabban őt az érkezők.
A Campbell leveskonzervek arctalan fogyasztói társadalmat szimbolizáló emblematikus üzenete pedig néma vitát folytat az új hely szellemével, mely az uniformizált tömegtermékek rideg képzete helyébe visszacsempészi az egyediséget és a személyre szabottság otthonosabb emberi érzeteit. Az egyendobozokból még ha csak kaktusz is hajt ki, azok egyike sem hasonlít a másikra.
Szóval maradjunk nyugodtak, és öleljünk meg egy kaktuszt. Vagy azokat a pop-ikonokat, akik ilyesmiket is üzennek nekünk.
