Egyszer volt, hol nem volt, Kína Jiangxi tartományában volt egy csodálatos kámforfa-erdő. A fák emberemlékezet óta álltak ott, úgy hírlik, hogy néhányuk kora a kétezer évet is meghaladta, tehát öregebbek voltak a birodalom első uralkodójánál. A fák élőlények, mi több, a taoista hiedelmek szerint egyedi lélekkel és szellemmel bíró teremtmények. A régi korok emberei is szívesen osztoztak a társaságukban, számos méltóságteljesen omladozó sokszáz éves épület tanúsította ezt a területen. Azonban a időtlennek tűnő nyugalomra váratlanul nagy veszély leselkedett.
Történt eközben, hogy egy helyi fiatalember elindult szerencsét próbálni, és a 2000-es évek elejére sikeres ingatlanokkal és befektetésekkel foglalkozó vállalkozó lett belőle. Egyik szokásos üzleti útja hazavezette, ahol döbbenten hallotta a hírt: a kámforfa erdő és a környéken található történelmi építmények, közöttük közel ötven 3-500 éves, tehát a Ming- és Qing-dinasztia korából származó lakóépület sorsát egy kormányzati döntés megpecsételte, rövidesen a térségbe épülő gát által felduzzasztott víztől borítva az enyészeté lesznek.
Fotók: Zhang Li Jun
Az ifjú vállalkozó, Ma Dadong számára ez elképzelhetetlen és elfogadhatatlan volt, így hát akcióba lendült a megmentésükért. De hát mégsem lehet egy egész erdőt meg egy csomó épületet egyszerűen arrébb vinni! Nem? Dehogynem! Bármilyen elképesztően is hangzik, Ma Dadong pontosan ezt csinálta, ráadásul egy tízéves mentési projektet dolgozott ki, melyben botanikusok, mérnökök, kézművesek, ősi kínai építészeti technológiák szakértőinek tudására támaszkodott.
Az ötven épületet építőkövekre és a faszerkezeteiket elemekre bontotta szét az a több mint 200 munkás, akit a mentési projekt során alkalmaztak, ez építményenként átlagosan 100 ezer darabot jelentett. Mindegyiket katalogizálták, majd egy sanghaji raktárba szállították, ahol immár biztonságban várakoztak jövőbeli sorsukra.
Fotó: Photographer: Zhang Li Jun
Ma Dadong megtette, ami tőle telt, sőt, még talán többet is. A raktárakban pihenő, szétbontott épületek jövőjéhez életképes, az újjáépítésüket és a majdani fenntartásukat finanszírozható elgondolásokra volt szükség. Bár valójában a raktárban való pihenésről szó sem volt, mert a helyszín rövidesen inkább egy sokprofilú műhelyre kezdett hasonlítani, amelyet szakemberek népesítettek be. Konzerválták és restaurálták az egyes alkotóelemeket, miközben tanulmányozták és újratanulták a hajdani, szögeket és csavarokat nélkülöző építészeti megoldásokat. A kézművesek gondjaikba vették a hajdani épületek megmaradt ajtóit, ablakait, díszítőelemeit, amely házanként 350-500 elemet is jelentett, és a tradícionális díszítmények megóvása közben a modern funkciókkal való összesimításukat is igyekeztek végiggondolni. Az egyes építmények "összelegózása" nagyjából három évig tartó újabb projektet jelentett.
Fotók: Photographer: Zhang Li Jun
Fotó: Aman
Ma Dadong 2009-ben fordult az orosz Vladislav Doronin tulajdonában álló Aman szállodalánchoz, akik kapva kaptak a lehetőségen. Az első Aman Resort 1988-ban nyílt meg Phuketben, Thaiföldön, a brandet 2014-ben vásárolta meg Doronin. Azóta már 31 ingatlana van, melyek közül további három szintén Kínában található. Hozzá kapcsolódó érdekesség, hogy Doronin az egyetlen, aki rá tudta venni Zaha Hadid építészt egy magánház tervezésére, melyet a világhírű építész az ő számára készített 2011-ben. Az extravagáns épület egy Moszkva melletti erdőben található.
"Tisztában voltam azzal, hogy a történelmünk megőrzésének és ünneplésének az az egyetlen módja, ha új életet és értelmet adunk az ősi otthonoknak, és hagyjuk, hogy a szent fák körülvegyék őket, hogy a megújult szellemben életre keltsék azokat." - mondta Ma. "A díszes kőfaragványokhoz és az általuk elmondott történetekhez hasonlóan ez a nagyratörő projekt is mesélni fog a következő nemzedékeknek, és táplálni fogja a reményeiket, valamint a jövővel szembeni elvárásaikat."
Fotó: Sui Sicong / www.suisicong.com
Fotó: Aman
Az ötven régi épületből mai luxusigényeket kielégítő szálláshelyek kialakítására az ausztrál Kerry Hill építészt kérték fel, aki természetes anyagok (bambusz, fa, kő) felhasználásával minimalista belső tereket álmodott összesen 26 épülethez. Ezek közül 13 lakosztály a természetes színek palettájával egészíti ki az eredeti építőanyagokat. További 12 villát magántulajdonosok számára értékesítenek, amelyekhez kívülről láthatatlan földalatti építmények járulnak, melyek között borospince éppúgy található, mint mozi vagy edzőterem. Az utolsó építmény egy kulturális központ, amelyet a Sichuanból származó értékes nanmu fával borítottak. A központban a komplexum vendégei számára kézműves foglalkozásokat, kalligráfia-oktatást tartanak, de tradicionális tea- és füstölő szertartáson vagy kínai opera előadásokon is részt vehetnek.
Az egyes építmények díszítményei, amelyek nagy részét a restauráláskor tárták fel, árulkodnak a hajdan bennük lakók foglalkozásáról évszázadokig visszamenően. Az újraépítéskor változatlanul megőrizték az épületek eredeti homlokzatait és a belső udvarok elrendezéseit. Viszont megnövelték a járások mentén az ablakfelületeket, hogy több természetes fényt kapjanak a belső terek, valamint a tartóoszlopok számának csökkentésével is nagyobb tereket nyertek. Az egyes házakhoz új szárnyak is kapcsolódnak, így nyílt lehetőség több hálószoba kialakítására. A 26 történelmi épület mellett további 24 új építménnyel növelték az üdülési központ kapacitását. Ezek az épületek külső megjelenésükben és belsőépítészetük stílusában teljes mértékben alkalmazkodnak a hagyományos épületekhez.
Az üdülőhely nem teljesen zárt, mivel számos olyan szolgáltatást is kínál, amely a nyilvánosság számára is elérhető, ilyenek a rendezvényterem, az uszoda, a spa és a kínai orvosláson alapuló kezelések, vagy a számos specialitást kínáló éttermek is.
Az ötcsillagos Amanyangyun 2018. januárjában nyitotta meg kapuit, 45 percnyi autóútra Sanghajtól. Benoit Amado, a resort igazgatója elmondta, hogy a legöregebb áttelepített fa, a maga tekintélyes, 16 méteres magasságával az üdülőhely "sarokköve" lett. Minden érkező vendéget megkérnek, hogy az üdvözlési ceremónia keretében locsolja meg a "Császárfát". A gesztus mélyebb értelme, hogy összeköttetés teremtődjön Kína gazdag múltja és a jelenkor kihívásai között.
Végezetül meg kell említeni, hogy ehhez a rendkívüli történethez ismét Rain vezetett el bennünket, aki nem késlekedett felfedezni az Amanyangyunt, és őszinte csodálatának hangot (és képet) is adott az Instagramján. Nem tudunk mást tenni, mint hogy osztozunk vele a csodálatban.
Fotók és videü: De Zeen
Írta: Harudo11
Írta: Harudo11
