Koreai temetkezési hagyományok

Az alábbi írás az Ask A Korean! blog egyik bejegyzésének fordítása. Az elmúlt időszak tragédiái kapcsán sok híradásban is találkoztunk megrázó tudósításokkal, és a történelmi vagy kortárs témájú filmek is rendre tartalmaznak olyan képsorokat, melyek számos kérdést vetnek fel a koreai kultúrával ismerkedőkben. E cikkből sokra választ kaphatunk.

Forrás: http://askakorean.blogspot.hu/2008/02/dear-korean-i-just-found-out-that-my.html

Fordította: Harudo11

Koreai temetkezési hagyományok
A blogbejegyzés időpontja: 2008.02.04.

Kedves Koreai!

Most derült ki, hogy a főnököm anyja meghalt Koreában. Azt hallottam, hogy azoknak, akik elvesztették a szerettüket, pénzt szokás adni, de én már két éve ismerem a főnökömet, és az, hogy csak némi pénzt adjak neki, olyan érzéketlen dolognak tűnik a számomra. Miért teszik ezt a koreaiak? Van valami más, ennél személyesebb, amit tehetek?

Kicsi Fehér Lány

Kedves Kicsi Fehér Lány!

Talán úgy tűnik, hogy érzéketlen, de a koreaiak gyakorlatias emberek. Az életnek, vagyis a végnek szomorú ténye, hogy a temetés pénzbe kerül. Szép dolog, ha segíthetsz valakinek a költségek viselésében. Természetesen semmi sem gátolja az embereket, hogy ennél sokkal személyesebb dolgokat is csináljanak, mint írjanak kártyákat vagy segédkezzenek a temetés előkészületeiben. De a koreai emberek esetében messzemenően elegendő egy fehér boríték, amelyre azt írják, hogy 謹弔 (amely nagyjából azt jelenti, hogy: "Sajnálom a veszteségét".)

A pénzadományozás szokásának velejárója (a pénzt magát bujo-nak nevezik), hogy az elhunyt családjának csak azokat szabad hivatalosan értesíteni a temetésről (amelynek bugo a neve), akik közel állnak az elhunythoz vagy a családhoz. Mert azoktól várják el, akiket értesítettek, hogy vegyenek részt a temetésen és adakozzanak, valamint rossz modorra vallana, ha a puszta ismerősöknek is küldenének értesítést.

Néhány dolog arról, hogy hogyan néz ki a koreai temetkezés. A koreai temetés hagyományosan egy nagyon hosszú és bonyolult eljárás, de a modern koreai temetkezések egyszerűsödtek és gyakran igazodnak vallásos hithez, különösen a keresztények között.

A koreai temetések általában három napig tartanak. Ha valaki meghal, először egyenes helyzetbe rendezik a testet és fehér lapokkal fedik. Ezután egy válaszfal mögé helyezik. A válaszfal elé egy kis asztalt állítanak, melyre az elhunyt fényképét és füstölőket tesznek. Ezután adják tudtul a személy halálát. Kiküldik a hivatalos értesítéseket, valamint egy jelzést függesztenek a ház bejárati ajtajára.

Az elsőszülött fiú látja el a sangju feladatát, amely alapvetően egy szertartásmesteré. A hagyományoknak megfelelően a sangju kenderből készült kalapot és ruházatot viselne, de napjainkban egyszerűen fekete öltönyt és kenderkalapot vesznek fel. A halott hozzátartozóinak is kenderruhát kellene felvenniük, de ez általában elmarad. Mindegyiküknek fekete szalagot kellene viselniük a mellükön vagy a karjukon, de ma csak a sangjun van ilyen. (A mellékelt kép egy koreai temetkezési házé, amely a hagyományos ruhák bérelhetőségét hirdeti.)

A második napon a sangju gondoskodik a test megmosdatásáról, amely általában egy ravatalozóban történik. A koreaiak nem balzsamozzák a halottaikat. A testet megmosdatják és felöltöztetik - létezik hagyományos viselet a halottak számára, de a köznapi öltozék is általános a modern Koreában. 

Miután felöltöztették, a testet belehelyezik egy koporsóba. A koporsót ismét a válaszfal vagy egy fekete függöny mögé teszik, és az elhunyt fényképét tartó asztalra gyertyákat és újabb füstölőket tesznek. Ekkor kerül egy fekete szalag a fényképre. A sangju az asztal mellett egy durva szőnyegen ül, mert a sangjunak kell vezekelnie a bűnökért, ezzel teszi lehetővé, hogy a szülője meghaljon.

Ekkor jön el a látogatók ideje. A látogatók fekete ruhában vannak, mintha csak egy amerikai temetésen lennénk. Először meggyújtanak egy füstölőt az asztalnál, meghajolnak feléje, majd a sangju és a vendég egymás felé is meghajol. Állítólag hagyományosan a sangjunak, mint bűnösnek csendben kell lennie az egész folyamat során, de ma megengedett egy rövid köszönet kifejezése a látogató felé. A távozás során a látogatók otthagynak egy pénzes borítékot egy kijelölt dobozban.

A harmadik nap reggelén a koporsó elhagyja a házat. Mielőtt ez történik, egy rövid ceremóniát tartanak az elhunyt tiszteletére - ha rákeresnének arra a szertartásra, amit koreai temetkezési rituálénak hívnak, ez lenne az. Elmondják az elhunyt élettörténetét, az emberek dicsérik és ajánlott a tömjénezés.

Hagyományosan a sangju és a rokonai vitték a koporsót egészen a temetés helyszínéig, de ma a koreaiak halottaskocsit használnak. A koporsót egy előre kijelölt helyre viszik, amely közel van a többi családtag temetkezési helyéhez. (Lásd a képet.) Általános, hogy egy kiterjedt családé egy egész kis hegy a múltbéli a jelen és a jövő temetkezési helyeként. Egy koreai már tudja, hogy hol lesz eltemetve, amikor meghal. Akár hiszik, akár nem, ez a gondolat némileg megnyugtató.

Miután a koporsót lesüllyesztették, a sangju háromszor földet dob rá. Miután betemették a sírt, egy kis halmot emelnek fölé. A halmot majd fű fedi be. A domb jobb alsó oldalán egy kis követ temetnek el a halott nevével, hogy a sírt azonosítani lehessen a halom erodálódása után is. Sírkövet állítanak a sír elé, és ismét egy rövid szertartás következik.

De technikailag a hivatalos temetkezés nem évet véget a három nap elteltével. A sangju száz napig viseli a fekete szalagot; és bár hagyományosan mindenkinek, aki a kenderruhát hordta, még száz napig ezt kellene tennie, de ez már soha többé nem lesz így.  A száz nap elteltével egy végső szertartás következik a halott számára, és ezzel ér véget a temetkezés.

•••

Kiegészítés:

A bejegyzés egyik hozzászólója személyes tapasztalata alapján leírja, hogy vidéken még néhány évvel azelőtt (2008 előtt) is tartották a teljes rituálét, beleértve a kenderruházat viselését és a koporsó gyalog történő szállítását a sírhelyig.

Egy másik hozzászóló felvetette annak kérdését, hogy mi történik, ha a családban nincs fiú, vagy nem a fiú a legidősebb. Erre még nem érkezett válasz, a találgatások szerint talán a legidősebb lány férje vagy a lány/lányok lépnek a sangju szerepébe. Jó lenne pontosabban megismerni az erre vonatkozó szokásrendet.