A kaktuszok és a pop art találkozása

 

Maradj nyugodt és ölelj meg egy kaktuszt - hirdeti a közismert mém egyik változata a CDL falán, mely a szöuli Cheongdam-dong (Gangnam) egyik új, de máris felkapott helye.

A rövidítés kibontása "Cycle De Leau", azaz "A víz körforgása". Nehéz pontosabban meghatározni a hely jellegét, mint ahogyan azt a létrehozói tették: Nature life style cactus custom boutique (természet életstílus egyedi kaktusz ajándékbolt / vagy kicsit összefűzve: természetes életvitel egyedi kaktusz ajándékbolt).

A CDL két koreai pophíresség nevéhez kötődik, akik hosszú ideje nagyon jó barátságban vannak egymással. Az épület tulajdonosa nem más, mint Rain (Jung Ji-hoon) énekes és színész, a hallyu nevű 'koreai hullám' talán legnagyobb neve, a különleges butik üzemeltetője pedig barátja, Bbaekga (Paek Sung Hyun), aki a Koyote formációban szintén rendelkezik zenei múlttal amellett, hogy kiváló fotográfus.  

 

Az ablakok harmonikaszerűen nyitódnak, az épületet átjárja a levegő

Bbaekga párizsi utazása során fedezett fel egy kizárólag kaktuszokra szakosodott boltot, melynek láttán beleszeretett ezekbe a növényekbe. Nemsokára azt vette észre, hogy százával veszik körbe otthon is a kaktuszok, amelyeket különleges "cserepekbe", főként üres konzervdobozokba ültetett. A barátai javasolták ezek ajándékként való árusítását, így nyílt meg a hobbija nyomán az ajándékbolt, melynek érdekessége, hogy kizárólag személyesen lehet benne vásárolni, nincs internetes távrendelés. Cserébe a legkülönfélébb egyedi ötletekkel állhatnak elő a betévedők annak érdekében, hogy személyre szabott "csomagolásban" vihessék haza növényüket. Bármiféle, ültetésre alkalmas tárgyat bevihetnek, legyen az üres üveg vagy akár egy üres cipő, és a leleményes kiszolgálók gondoskodnak arról, hogy kisebb-nagyobb, tetszetős egyedi kaktusszal távozzanak. 

Bbaekga

Rain

Természetesen kész csomagolásban is meg lehet vásárolni a szúrós kedvenceket. Az egyik állandó cseréphelyettesítő nem más, mint a Campbell levesek konzerves doboza, amelynek van némi áthallása a pop képzőművészetében jártasabbak számára.

 

Andy Warhol mondta azt, hogy "csak a Campbell leveseket kellett volna megcsinálnom és kitartani mellettük ... amúgy mindenki csak egyetlen képet fest egyébként is".

Hogy miért lettek ilyen fontosak a konzervesdobozok? Mert Warhol először készített tökéletes fotorealisztikus festményeket a Campbell-szériával. Ha mindez kevés lenne, akkor a teljes, 32 darabból álló Campbell-leveskínálatot megfestette, és ennek során fedezte fel a sorozatokban rejlő kifejezési lehetőségeket. Egyrészt az uniformizált tömegtermék és tömegkínálat érzékeltetésének művészi lehetőségét, másrészt még valamit: azt, hogy az eredeti erős érzelmi impulzust a folyamatos vizuális ismétlés gyengíti, sőt ki is öli az eredeti hordozóból. 

Ez utóbbi gondolat tökélyre vitele majd későbbi munkáiban érik be, a Campbell-széria viszont a bemutatása pillanatában, 1962-ben elég nagy vihart kavart, bár a történetnek vannak mulatságos elemei is. Természetesen nagyon kevesen fogták a festmények üzenetét. Ez nem is csoda, hiszen az éppen születőben lévő pop art arcátlan dolgokat művelt a művészetek szentélyeiben. 

 

A Campbell-sorozat anekdotája szerint Warhol már dolgozott a képregény- és reklám-festményein, amikor egy kiállításon meglátta Roy Lichtenstein hasonló munkáit. A barátjához fordult, hogy javasoljon neki újabb témát, mire azt a választ kapta, hogy fessen valami olyasmit, amit mindenki ismer, mint pl. a Campbell-leveseket. A "mint" elkerülhette Warhol figyelmét, mert fellelkesülten berohant egy boltba és felvásárolta a teljes leveskonzerv-szériát, majd nekilátott a munkának. A dobozokról készített kivetített fotó vonalait pontosan követve kereste a festés általi mechanikus reprodukálás lehetőségeit. Az  elkészült képek előtt tanácstalanul álltak a szakmabeliek. Festményként egy fotó nézett vissza rájuk, mindennek tetejébe a kiállítóterem polcain még ott is sorakoztak a valódi konzerves dobozok. Egy szemközti galéria tulajdonosa azzal tiltakozott a gyalázat ellen, hogy vett egy raklapnyi leveskonzervet és ráírta, hogy nála azokat olcsóbban meg lehet vásárolni.

A kiállítás idején öt képet már mégis eladtak a sorozatból, mire a galéria tulajdonosa észbe kapott, hogy a sorozat kifejezőereje együttesen az igazi, és sietve visszavásárolta az eladott darabokat, többek közt Dennis Hoppertől, és meg is vette az egész sorozatot Warholtól potom 3.000 dollárért.

 

Ma ez a széria a pop art emblematikus darabja, és a CDL-be látogatókat elgondolkodtathatja, hogy vajon miért éppen a Campbell leveseinek dobozai köszönnek vissza a polcokról? Mint említettük, Bbaekga fotográfus is, tehát erősen érdeklődik a vizuális kifejezés lehetőségei iránt. Rain sem járatlan a dizájn és a modern művészetek világában. Ennek ellenére nem tudhatjuk, hogy a véletlen műve-e vagy nagyon is szofisztikált döntés eredménye ez a dizájn-elem. Hajlok az utóbbira, mivel az egész hely kifinomultan stílusos és tudatosan végiggondolt a többi elemében is. A CDL természetes anyaghasználatú, meleg fészek, mely meghitt beszélgetésekre és baráti együttlétekre egyaránt alkalmas. Minőségi és egyre bővülő kínálatában a természetes alapanyagú kozmetikumok és a kiváló teák is megtalálhatók, bejáratánál pedig a lassan a gazdájáét megközelítő rajongótáborral rendelkező hófehér Sarang (Szeretet), Rain arisztokratikus allűröktől sem mentes kutyája üdvözli az érkezőket. Vagyis pontosabban őt az érkezők. 

A Campbell leveskonzervek arctalan fogyasztói társadalmat szimbolizáló emblematikus üzenete pedig néma vitát folytat az új hely szellemével, mely az uniformizált tömegtermékek rideg képzete helyébe visszacsempészi az egyediséget és a személyre szabottság otthonosabb emberi érzeteit. Az egyendobozokból még ha csak kaktusz is hajt ki, azok egyike sem hasonlít a másikra.

Szóval maradjunk nyugodtak, és öleljünk meg egy kaktuszt. Vagy azokat a pop-ikonokat, akik ilyesmiket is üzennek nekünk.

Írta: Harudo11

Forrás:
http://www.style.com/culture/style-map/2014/09172014-sukwoo-cactus

http://uk.phaidon.com/agenda/art/articles/2013/february/22/the-fascinating-story-behind-andy-warhols-soup-cans/

Fotók: 
http://pinsta.me/tag/Cycle_de_leau

Metropolitan Múzeum, Kína és egy kis Eső

Irene és Alice, a Lewisohn család két tizenéves örökösnője 1902-ben úgy döntött, hogy csatlakozik azon gazdag fiatalok közösségi munkájához, akik valami hasznosat szerettek volna tenni a világban. Az idők folyamán Alice drámatanár lett, Irene táncos produkciók mellett kötelezte el magát. Rita Wallach Morgentau és Aline Bernstein csatlakozásával színházat, majd színésziskolát alapítottak, amelynek tanárai között Martha Graham, diákjai között Gregory Peck nevét is olvashatjuk. Az évek során a színészetről, színházi produkciókról, jelmezekről, díszletekről és szcenikáról felhalmozódott tudásanyag és szakirodalom kezelésére Irene 1937-ben megnyitotta a Museum of Costume Art nevű könyvtárat, amely a háború után, 1946-ban a New Yorkban lévő Metropolitan Művészeti Múzeumba költözött. A két gyűjtemény egyesülésével a MET az otthona ma az Irene Lewishon Costume Reference Library-nek.

A 2008-as év egy újabb bővülést hozott: a Brooklyn Múzeumban lévő amerikai ruhagyűjtemény beleolvadt a Costume Institute-be. Ezzel a MET gyűjteménye 31.000 tételesre növekedett, mely a 17. századtól jelenkorunkig tartalmaz értékes darabokat.

A kollekció állandó kiállítását 2014. május 5-én nyitotta meg Michelle Obama first lady. A gyűjtemény a Metropolitan Művészeti Múzeum Anna Wintour Costume Center nevű épületszárnyában kapott helyet, melyet Anna Wintourról, a Vogue főszerkesztőjéről neveztek el, aki 1995 óta a MET Gála elnöke is.

De mi is az a MET Gála?

A rendezvény története 1946-ra nyúlik vissza, amikor a gyűjtemény működési költségeinek fedezésére első alkalommal rendezték meg ezt a ma is rendkívül exkluzív, a művész- és divatvilág krémjét mozgósító, korábban Costume Institute Gala, majd MET Ball elnevezésű eseményt.

Minden alkalommal a Gála jelzi az éves nagy kiállítás megnyitásának kezdetét. A kiállítások egy-egy téma köré szerveződnek, melyet a gálán is ünneplésben részesítenek. Természetesen erre a témára reflektálnak az érkező hírességek ruhakölteményei is.

A 2013. évi MET Gála és kiállítás témája "Punk: Chaos to Couture" volt, íme a vörös szőnyeges bevonulás felvétele:

 

A MET Gála New York egyik legelőkelőbb társadalmi eseménye és ugyancsak az egyik legnagyobb adománygyűjtő éjszakája is: 2012-ben 9 millió dollár, a következő évben rekordösszeg, 12 millió dollár gyűlt össze. A résztvevők a művészetek, a divat, a film és a zene, valamint a felsőbb osztályok képviselői.

A New York Times újságírója, Cathy Horyn szerint az esemény vetekszik a nyugati parti Vanity Fair Oscar-gálájával, azzal a különbséggel, hogy ott több a "sztár-erő", de kevesebb divatbéli magabiztossággal. Tavaly, miután megemelték a jegyárakat az esemény kizárólagosságának biztosítása érdekében, az egyéni jegyek 25.000 dollárba kerültek, a hivatalosan meghívott vendégek listája viszont csak 650-700 személy nevét tartalmazta, akiket a Vogue segítségével választanak ki.

Az esemény a koktél-órából és egy hivatalos vacsorából áll. A koktél-óra alatt érkeznek meg a vendégek és sétálnak végig a vörös szőnyegen. Megtekintik a kiállítást és a vacsora előtti szórakoztató programot. A kiállítás témája nemcsak az est vendégeit befolyásolja, hanem sokszor szétfut a divatvilágban, és az egész év során hatást gyakorol a vezető kereskedőkre is.

Az eddigi kiállítások során három alkalommal szerepelt a témák között Ázsia, mint vezérmotívum: 1980-81-ben Kína, 1985-86-ban India, 1994-95-ben az orientalizmus megjelenése a nyugati ruházatokban.

Idén ismét Kína a megadott téma, a kiállítás címe: Kína - tükrökön át. A múzeum ázsiai részlegével együttműködve igyekeznek feltárni a kínai esztétika hatását a nyugati divatra, valamint azt, hogy ez a hatás hogyan érvényesült az évszázadok során. A ruhák mellett a festményekre, porcelánokra és más művészeti alkotásokra is koncentrálnak, beleértve a filmeket is. Nyugati divattervezők sokaságát bűvölte el a kínai művészet és gondolkodás, Paul Poiret-től Yves Saint Laurent-ig. A kiállítás a divat tükrében összekapcsolja a tervezők különböző stilisztikai hivatkozásait a kínai esztétikával és kulturális hagyományokkal.

A kiállítás több mint száz haute couture és avantgarde példát sorakoztat fel a divat világából a kínai művészet mentén. A filmek bevonásával azt szeretnék érzékeltetni, hogy a Kínáról alkotott elképzeléseinket hogyan keretezik a narratívák, amelyek a populáris kultúrából merítenek. Egyúttal fel is szeretnék hívni a figyelmet a film, mint médium fontosságára, amely segít megérteni a kínai történelem gazdagságát.

ar with dragon, early 15th century
Ming dynasty (1368–1644), Xuande mark and period (1426–35)
China
Porcelain painted with cobalt blue under transparent glaze (Jingdezhen ware)
The Metropolitan Museum of Art, New York, Gift of Robert E. Tod, 1937 (37.191.1)
Photography © Platon

Roberto Cavalli (Italian, born 1940)
Evening dress, fall/winter 2005–6
Courtesy of Roberto Cavalli
Photography © Platon

ilm still from Daughter of the Dragon, 1931
Courtesy of The Metropolitan Museum of Art, PARAMOUNT/THE KOBAL COLLECTION

Ralph Lauren (American, born 1939)
Evening dress, fall/winter 2011–12
Photography © Platon

19th-century rubbing from a 10th-century stele describing a sudden illness, a stomach ache
Rubel Collection C-74
Photograph courtesy of Special Collections, Fine Arts Library, Harvard University

Christian Dior (French, 1905–1957) for House of Dior (French, founded 1947)
"Quiproquo" cocktail dress, 1951
French
Silk, leather
The Metropolitan Museum of Art, New York, Gift of Mrs. Byron C. Foy, 1953 (C.I.53.40.38a–d)
Photography © Platon

Hogy a jelen írásnak is legyen koreai vonatkozása: a koreai média nem kis büszkeséggel tudósított arról, hogy a 2015. május 4-én tartandó MET Gálára meghívást kapott az előadóművész-színész Rain (Jung Ji-hoon) is. Rain éppen a napokban ünnepelte pályafutásának 13. évfordulóját, és az elmúlt évek során szinte nem volt olyan neves tervező Armanitól Yves Saint Laurent-ig, olyan divatmárka vagy divatmagazin, amelynek ne lett volna szóvivője, márkaarca vagy exkluzív interjúalanya.

Rain sok esetben volt már úttörője a koreai kultúra nemzetközi megismertetésének és megszerettetésének, ezúttal is első lett a koreai művészek között, aki meghívást nyert erre a rangos eseményre. Színészi és előadóművészi kvalitásai mellett Rain a hírnevét a "világformáló" Time 100-ak közé több alkalommal vezető helyen történő bekerülése is öregbíti. Kíváncsian várjuk a megjelenését, melyben biztosak vagyunk, hogy ezúttal sem fogunk csalódni.

Rain tetőtől talpig Versace-kollekcióban

Források: 

http://en.wikipedia.org/wiki/Anna_Wintour_Costume_Center

http://en.wikipedia.org/wiki/Met_Gala

http://www.metmuseum.org/exhibitions/listings/2015/china-through-the-looking-glass

Írta: Harudo11

Útmutató a Hahoe maszkokhoz

Forrás: The Korea Blog, 2012.09.28.

Írta: Jon Dunbar   

Fordította: Harudo11

Eladásra váró maszkok Hahoe Village-ben

A közelgő Andongi Nemzetközi Maszktánc Fesztivál alkalmából a turisták a világ minden részéről, és az országból is mindenfelől özönleni fognak Korea spirituális fővárosába a különböző maszkos témájú előadásokra. Bár a fesztivál központi eseményei Andong mellett, egy apró hagyományos faluban, Hahoe-ben lesznek.

A Hahoe maszkos táncdráma (하회별신굿탈놀이) hagyományosan nyolc madangból áll (felvonások, vagy inkább jelenetek), melyek nemcsak zenét és táncot foglalnak magukban, hanem egyúttal bohózatot és szatírát is. A Joseon dinasztia közembereinek szemszögéből szólnak, és ez remek lehetőséget kínál, hogy a történelmet úgy ismerjük meg, ahogyan arról az eszköztelen parasztság beszélt.

Ahelyett hogy természetfeletti lényeket ábrázolnának, szinte az összes maszk a Joseon társadalom osztályait mutatja be, megtestesítve azokat egyetlen emberi - bár groteszk - formában, amelyet leginkább képmutatónak nevezhetnénk. Ezeket eredetileg sámánista szertartásokon használták, hogy alaposan elverjék a port a Joseon társadalom hatalmasságain. A játékok telítve voltak szexualitással, erőszakkal és nongakkal (paraszti zenével), és a tartalom nem állt távol a mai bulvárlapok által tálalt botrányoktól.

A Hahoe maszkokat fából faragták, ellentétben az egyéb koreai maszkokkal, amelyeket papírból vagy tökfélékből készítettek, és amelyeket azonnal elégettek a használatot követően. Ezzel szemben a Hahoe maszkokra szent dologként tekintettek, amelyeket újrafelhasználásra szántak. Dobozban tárolták őket, és sok előadó mielőtt kivette azokat, áldozatot ajánlott fel. Azt mondják, hogy az egyedi dizájn miatt, ha egy maszkot viselő színész mosolyog, akkor a maszk is mosolyog, és ha a színész haragos lesz, a maszk is haragszik.

Miután a közelmúltban meglátogattam Hahoe faluját, ahol jártam a Maszkmúzeumban és tanúja voltam egy élő Hahoe maszktánc előadásnak, rájöttem, hogy milyen hasznos tanulmányozni azokat még az előadás megtekintése előtt. De mivel nagyon nehezen tudtam információhoz jutni az összes Hahoe maszkról, most ajánlok egy útmutatót a Hahoe maszkokról, a múltbéli jelentésükről és a maszktáncos darabokban játszott szerepükről.

Hahoe Maszk Múzeumát érdemes megnézni, hogy megértsük,
mi történik egy maszktáncos előadáson.

Yangban (arisztokrata)

Talán ez a legismertebb Hahoe maszk, egy olyan szimbólum, amely gyakran jelképezi Andongot, vagy akár egész Koreát. Széles orra van nagy orrlyukakkal, és szelíden áramló vonalai a szemnél és a szemöldöknél egy nagylelkű, ám mégis gőgös személyiséget jeleznek. Talán a leginkább figyelemre méltó jellemzője a Yangban maszknak a különálló állkapocs, melyet a két szélén zsinórokkal kapcsolnak a maszkhoz. Ez lehetővé teszi, hogy az előadó változtassa az arckifejezését: felfelé nézve, amikor az alsó állkapocs különválik, egy széles mosolyt hoz létre, és a fejet lehajtva egy fenyegető grimaszt képez azáltal, hogy a felső és az alsó ajkak egymáshoz nyomódnak.

Hallottam, hogy a Yangban maszkot a Guy Fawkes maszkhoz hasonlították (az utolsó ember, aki becsületes szándékkal lépett a parlamentbe). Valójában ez nem egy igaztalan összehasonlítás, legalábbis a maszk mögötti szándék tekintetében. Ténylegesen a Yangban maszk egy visszás, groteszk képe a Joseon-kor arisztokrata osztályának.

Mint minden feudális társadalomban, a köznép nagy ellenérzést táplált az arisztokrácia iránt, és nehéznek találta a Yangban megközelítését a hozzájuk címzett problémákkal, amelyek megoldást igényeltek. Így ennek az ál-Yangban figurának a használata megkönnyítette, hogy kapcsolatba kerüljenek a Yangbannal és lerombolják magas pozícióját. A maszktánc legfőbb üzenete az volt az uralkodó osztály felé, hogy felülvizsgálja a társadalomban betöltött szerepét.

Yangban és Bune közös tánca

Bune (nő)

A Yangban maszk mellett a Bune is híres, gyakran egymás mellett ábrázolták őket a népi alkotásokban. Időnként az angol színház Komédia és Tragédia maszkjaihoz hasonlítják őket, habár sem a Yangban, sem a Bune nem képvisel ilyesféle elvont gondolatot.

A Bune-t így írhatnánk le: ovális arc, kicsi száj, nagy orr és arcfestés,  a maszk ezek útján képviseli a Joseon-dinasztia klasszikus szépségideáljának szabványait. A maszk a saját története során időnként jelentett özvegyet, ágyast, gisaenget (a japán gésa koreai változata), vagy éppen a Yangban vagy a Seonbi szeretőjét.

A maszkos táncjátékban a Bune a Yangbannal és a Seonbival is kacérkodik, soha nem szól egy szót sem, de masszírozza Seonbi vállait és szedegeti a tetveket Yangban hajából. Mindketten versenyeznek a figyelméért, és ezzel egyre abszurdabb kinyilatkoztatásokat tesznek és helyzetekbe sodorják magukat.

A maszkos táncjáték azt sugallja, hogy a karakter álszent, tisztaságot mímel, de alig takarja el az öncélú szexualitást.

Gaksi (menyasszony)

A Gaksi maszk nagyon kicsi szemei félénk személyiséget mutatnak, és a szorosan összezárt ajkak jelzik, hogy nem beszél sokat (a játék során egyáltalán nem). Derűs és sokkal kevésbé eltúlzott a többi maszkhoz képest.

Emlékeznek, hogy azt mondtam, szinte mindegyik maszk képvisel egy embert, és a legtöbbjük képmutatónak van beállítva? Az egyetlen nagy kivétel a Gaksi maszk, amely a falusi istennőt reprezentálja. Három alkalommal jelenik meg a játékban: először, amikor egy maszk nélküli férfi hordozza a vállán, aztán később adományokat gyűjt a közönségtől a Halmi karakterrel együtt, majd végül menyasszonyként. Az ő karaktere az egyetlen, amelyet természetfeletti karakter megjelenítéseként láthatunk, és a játékában soha nem él komikus hatásokkal.

Ha az olvasó a koreai drámák rajongója, akkor ismerheti a Gaksital képregényen alapuló sorozatot, bár abban eltérő stílusú maszkot használnak, nem Hahoe-t. Képzelem, hogy milyen kemény lenne a japán hódítók ellen a Hahoe Gaksi maszkot viselve harcolniuk.

A Gaksi karakter segít pénzt gyűjteni a közönségtől a Halmi Madang alatt.

Seonbi (tudós)

Széles mosolyával és tágra nyitott szemével a Seonbi maszk telve van büszkeséggel vegyes arroganciával és mindent-tudok hozzáállással. Kidülledő szemeivel a mértéktelen olvasásra utal, egy olyan valaki karakterisztikája, aki áthatóan szenved a saját bonyolult gondolataitól. Szoros hasonlóságot mutat a Yangbannal, mely jelzi a Seonbi arisztokrata származását, és a két karakter a maszkos táncjátékban egymás riválisaként jelenik meg.

A Joseon-dinasztiában egy Seonbi tudós volt, többnyire nemesi örökséggel, aki közszolgálati vizsgára készült. Sok Seonbi letette a vizsgát, de azután nem vállalt kormányzati pozíciót és egyfajta kóbor-tudóssá vált. A tisztességük és korrumpálhatatlanságuk miatt tiszteletet élveztek, szemben a Yangban osztály főáramával.

A Yangban Seonbi Madangban a Seonbi és a Yangban azon  kötekedik és cívódik egymással, hogy melyikük a magasabb státuszú, és versengenek a Bune érzéseiért. A valós életben a kormányzó Yangban-osztály és a neo-konfuciánus Seonbik közötti rivalizálás a kormányzatban folyó hatalmi harchoz vezetett, amelynek a négy Seonbik közötti tisztogatás lett az eredménye a 47 évnyi periódus alatt, amely a 15. és a 16. századon ível át. 

A Seonbi karakter a Hahoe maszkos táncjátékban nem rokonszenves, ugyanolyan kicsinyesnek van ábrázolva, mint a Yangban. 

A Seonbi a színpadra lép

Jung (szerzetes)

A Jung maszknak is csuklós állkapcsa van, hanonlóan a Yangbanhoz és a Seonbihoz. Ez a maszk kancsal, sunyi, és ezek megjelenése sokkal torzabb együttesen, mely a szerzetes karakterének kéjsóvárságát mutatja. A homlokán lévő dudor (azonosan a Baekjeong maszkéval) a komor és fenyegető karakter szimbóluma. Vándor-szerzetes, aki a képzettségét egy buddhista templomban szerezte, de most világi vágyakkal telten bolyong.

A Pagyeseung Madangban fajtalankodik a Bunéval, kikémleli vizelés közben, majd miután a Bune távozik, izgalomba jön a szagtól.  Az előadáson, amelyen részt vettem, egy csomó gyereket láttam ezen a ponton távozni. Meglehet, hogy jó ötlet volt, mert a következőkben elrabolja és megszökik vele. A tánca apró, szaggatott lépésekből áll, kiemelve az álnokságát és ravaszságát. 

Ez a karakter a szerzetesek vallási korrupciójának és életmódjának kritikáját célozza.

A Jung túlzottan izgalomba jön a Bunétól.

Imae (falu bolondja)

Ez a maszk több mint felszínes hasonlóságot mutat a többi csuklós-állkapcsú karakterrel, kivéve, hogy az alsó állkapocs hiányzik róla. Ennek az oka egy igen érdekes történet.

A tizenkettedik században az istenek Heo mesterembertől megrendelték, hogy készítsen tizenkét maszkot, és nem volt szabad érintkeznie másokkal ameddig el nem készült velük. Éppen az utolsó maszkot befejezésén dolgozott, amikor egy lány belesett a műhelyébe, és ő holtan esett össze. Az utolsó maszk -  az Imae - így befejezetlen maradt, hiányzik az alsó állkapcsa.

Az Imae-t általában bolondnak fordítják, de azt hiszem, hogy a megfelelő angol kifejezés a falu bolondja. Az arckifejezése sokkal inkább jólelkű és jóindulatú, mint a többi karakteré, de az aszimmetrikus szemei és a görbe orra láttatják, hogy deformálódott. Bevallom, hogy ez a maszk - és az Imae előadó tántorgó, bicegő tánca - először kellemetlen érzéssel töltött el, mert úgy tűnt, hogy gúnyt űz a fogyatékkal élőkből, de sok koreai maszk ábrázolja a különböző betegségeket és deformitásokat.

Az Imae a Seonbi szolgája, és ez azt is jelentette, hogy a deformitásai a Seonbi durva indulatainak eredménye. Őt soha nem ábrázolták rosszindulatúnak, egyedül a cél rosszindulatú. Az Imae egy szolgáló osztályhoz tartozik, amelynek hain a neve, és amely ellentétben a Choraeng osztállyal, lehetővé teszi a felfelé irányuló mobilitást, de az Imae-t visszatartja a saját egyszerűsége.

Az Imae táncát túlzó sántítás jellemzi.

Choraengi (szolga)

A Choraengi maszk kisebb és hegyesebb, mint a legtöbb másik maszk, és a ferde szája mutatja a vonakodó engedelmességét és tiszteletlenségét a gazdája, a Yangban iránt. Mint a Halmi maszknál, a beesett arc ábrázolja a szegénységet, és a hegyes áll egy kemény világnézetet jelez.

A maszkos tánc történetében a Choraenginek rengeteg mindent kell tennie, hogy megőrizze a jóhírét, mivel egy minden lében kanál. Először a Bunéval kémkedik a Jung után, aztán pletykál róla az Imae-nek és a Seonbinak, majd végül a saját gazdájának, a Yangbannak. Később egy Yangban és Seonbi közötti vita során zavarba hozza a gazdáját arra hivatkozva, hogy tudja a hat "gyeong"-ot (amelybe ezúttal nem fogok belemenni).

A Choraengi sok időt tölt pletykálással az előadásban.

Halmi (idős özvegy)

A három női maszk egyike, a Halmi fonnyadt, barna arca a szánalmas arckifejezéssel, mely a világon ránk váró élet nehézségeit mutatja. 

A Halmi (akit gyakran férfi színész kelt életre) egy gondosan kidolgozott eszközzel, egy fából készült kézi szövőszékkel lép be a játékba. Míg a szövőszék mellett ülve dolgozik, elmondja a közönségnek, hogy alig három nappal a 14 éves korában tartott esküvője után megözvegyült, és koldulás és éhezés lett az élete. Ezután a közönséghez pénzért könyörög. Később, a befejezésnél visszatér a színpadra, amikor a Seonbi és a Yangban is elzavarja.

A görnyedt testtartás, a csoszogó tánclépések, a szánalmas háttértörténet és természetesen a Halmi maszk segítségével, a Halmi Madang az egyszerű emberek nehézségeit ábrázolja.

A Halmi a közönség mellett csoszogva pénzért könyörög.

Baekjeong (hentes)

Durva és erősen barázdált arcával a Baekjeong maszk kegyetlennek és vérszomjasnak tűnik, de vigyorgónak és győzedelmesnek is. A Baekjeong maszk első pillantásra halványan emlékeztet a többi csuklós állkapcsú maszkra, de egy teljesen más részét képviseli a Joseon-társadalomnak.

A Baekjeong volt a legalacsonyabb osztály a Joseon társadalomban, az érinthetetleneké. Eredetileg nomádok voltak, és feltételezhető, hogy ők voltak a Khitanok Mongóliából és Mandzsúriából, akik Goryeo-ban ragadtak Goryeo győzelmét és a szülőföldjük Jurchen általi meghódítását követően. Magukkal hozták a húsételek kedvelését, amely akkoriban nem volt általános a Koreai-félszigeten, éppúgy, mint a vadászatban, mészárosságban, a nyúzásban és a bőr cserzésében való jártasságot. Évszázadokig szét voltak szóródva a Koreai-félszigeten, és inkább vadásztak és fosztogattak a letelepedés és az integrálódás helyett. Ők lettek a Joseon társadalom legalacsonyabb osztálya, amely talán rosszul hangzik, de felmentést kaptak a katonai szolgálat, a kényszermunka és az adók alól, és kényelmes monopóliumhoz is jutottak a foglalkozásaikban. 

A Goryeo dinasztia idején gyakran lettek hóhérok, úgynevezett huigwangik. A Baekjeong ebben a játékban az élet tönkretevőjeként jelenik meg, aki egyszer ugyan érzett lelkiismeret-furdalást, de végül megőrül a viharban.

A Baekjeong karakter a Hahoe játékban alapvetően egy vándorló hentes, aki a szakmájának kellékeit hordozva lép be. Találkozik egy bikával, és a Hahoe maszkos táncjáték egyik legfizikálisabb momentumában megküzd vele, és a Baekjeong brutálisan megöli az ellenfelét. Miután kivágja a szívét és a heréit, felkínálja azokat a közönségnek. Később visszatérve a heréket a Yangbannak adja el, aki alig várja, hogy valami versenyelőnyhöz jusson a Seonbival szemben a Bune iránti vonzódásában. 

A rituális előadásban a Baekjeong magába foglalja az uralkodó osztály gúnyos attitűdjét Korea érinthetetlen kasztja iránt, és az a célja, hogy rokonszenves karakterré váljon a nézőközönség szemében.

A Baekjeong táncos késsel és fejszével a kezében, miután megölte a bikát.

Eredetileg Heo tizenkét maszkot készített, de sajnos három már elveszett az idők folyamán: nem tudjuk, hogy hogyan néztek ki, de tudjuk, hogy Byeolchae (adószedő), Ttoktari (szolgáló) és Chonggak (agglegény) volt a nevük. Valójában nagyon is lehetséges, hogy ez egy Byeolchae maszk, amelyet bemutattak Japánban. Megvannak a többiek is? Szeretném azt hinni. Találkozunk Andongban!

121. számú Nemzeti Kincs: a Hahoe maszkok