Útmutató a Hahoe maszkokhoz

Forrás: The Korea Blog, 2012.09.28.

Írta: Jon Dunbar   

Fordította: Harudo11

Eladásra váró maszkok Hahoe Village-ben

A közelgő Andongi Nemzetközi Maszktánc Fesztivál alkalmából a turisták a világ minden részéről, és az országból is mindenfelől özönleni fognak Korea spirituális fővárosába a különböző maszkos témájú előadásokra. Bár a fesztivál központi eseményei Andong mellett, egy apró hagyományos faluban, Hahoe-ben lesznek.

A Hahoe maszkos táncdráma (하회별신굿탈놀이) hagyományosan nyolc madangból áll (felvonások, vagy inkább jelenetek), melyek nemcsak zenét és táncot foglalnak magukban, hanem egyúttal bohózatot és szatírát is. A Joseon dinasztia közembereinek szemszögéből szólnak, és ez remek lehetőséget kínál, hogy a történelmet úgy ismerjük meg, ahogyan arról az eszköztelen parasztság beszélt.

Ahelyett hogy természetfeletti lényeket ábrázolnának, szinte az összes maszk a Joseon társadalom osztályait mutatja be, megtestesítve azokat egyetlen emberi - bár groteszk - formában, amelyet leginkább képmutatónak nevezhetnénk. Ezeket eredetileg sámánista szertartásokon használták, hogy alaposan elverjék a port a Joseon társadalom hatalmasságain. A játékok telítve voltak szexualitással, erőszakkal és nongakkal (paraszti zenével), és a tartalom nem állt távol a mai bulvárlapok által tálalt botrányoktól.

A Hahoe maszkokat fából faragták, ellentétben az egyéb koreai maszkokkal, amelyeket papírból vagy tökfélékből készítettek, és amelyeket azonnal elégettek a használatot követően. Ezzel szemben a Hahoe maszkokra szent dologként tekintettek, amelyeket újrafelhasználásra szántak. Dobozban tárolták őket, és sok előadó mielőtt kivette azokat, áldozatot ajánlott fel. Azt mondják, hogy az egyedi dizájn miatt, ha egy maszkot viselő színész mosolyog, akkor a maszk is mosolyog, és ha a színész haragos lesz, a maszk is haragszik.

Miután a közelmúltban meglátogattam Hahoe faluját, ahol jártam a Maszkmúzeumban és tanúja voltam egy élő Hahoe maszktánc előadásnak, rájöttem, hogy milyen hasznos tanulmányozni azokat még az előadás megtekintése előtt. De mivel nagyon nehezen tudtam információhoz jutni az összes Hahoe maszkról, most ajánlok egy útmutatót a Hahoe maszkokról, a múltbéli jelentésükről és a maszktáncos darabokban játszott szerepükről.

Hahoe Maszk Múzeumát érdemes megnézni, hogy megértsük,
mi történik egy maszktáncos előadáson.

Yangban (arisztokrata)

Talán ez a legismertebb Hahoe maszk, egy olyan szimbólum, amely gyakran jelképezi Andongot, vagy akár egész Koreát. Széles orra van nagy orrlyukakkal, és szelíden áramló vonalai a szemnél és a szemöldöknél egy nagylelkű, ám mégis gőgös személyiséget jeleznek. Talán a leginkább figyelemre méltó jellemzője a Yangban maszknak a különálló állkapocs, melyet a két szélén zsinórokkal kapcsolnak a maszkhoz. Ez lehetővé teszi, hogy az előadó változtassa az arckifejezését: felfelé nézve, amikor az alsó állkapocs különválik, egy széles mosolyt hoz létre, és a fejet lehajtva egy fenyegető grimaszt képez azáltal, hogy a felső és az alsó ajkak egymáshoz nyomódnak.

Hallottam, hogy a Yangban maszkot a Guy Fawkes maszkhoz hasonlították (az utolsó ember, aki becsületes szándékkal lépett a parlamentbe). Valójában ez nem egy igaztalan összehasonlítás, legalábbis a maszk mögötti szándék tekintetében. Ténylegesen a Yangban maszk egy visszás, groteszk képe a Joseon-kor arisztokrata osztályának.

Mint minden feudális társadalomban, a köznép nagy ellenérzést táplált az arisztokrácia iránt, és nehéznek találta a Yangban megközelítését a hozzájuk címzett problémákkal, amelyek megoldást igényeltek. Így ennek az ál-Yangban figurának a használata megkönnyítette, hogy kapcsolatba kerüljenek a Yangbannal és lerombolják magas pozícióját. A maszktánc legfőbb üzenete az volt az uralkodó osztály felé, hogy felülvizsgálja a társadalomban betöltött szerepét.

Yangban és Bune közös tánca

Bune (nő)

A Yangban maszk mellett a Bune is híres, gyakran egymás mellett ábrázolták őket a népi alkotásokban. Időnként az angol színház Komédia és Tragédia maszkjaihoz hasonlítják őket, habár sem a Yangban, sem a Bune nem képvisel ilyesféle elvont gondolatot.

A Bune-t így írhatnánk le: ovális arc, kicsi száj, nagy orr és arcfestés,  a maszk ezek útján képviseli a Joseon-dinasztia klasszikus szépségideáljának szabványait. A maszk a saját története során időnként jelentett özvegyet, ágyast, gisaenget (a japán gésa koreai változata), vagy éppen a Yangban vagy a Seonbi szeretőjét.

A maszkos táncjátékban a Bune a Yangbannal és a Seonbival is kacérkodik, soha nem szól egy szót sem, de masszírozza Seonbi vállait és szedegeti a tetveket Yangban hajából. Mindketten versenyeznek a figyelméért, és ezzel egyre abszurdabb kinyilatkoztatásokat tesznek és helyzetekbe sodorják magukat.

A maszkos táncjáték azt sugallja, hogy a karakter álszent, tisztaságot mímel, de alig takarja el az öncélú szexualitást.

Gaksi (menyasszony)

A Gaksi maszk nagyon kicsi szemei félénk személyiséget mutatnak, és a szorosan összezárt ajkak jelzik, hogy nem beszél sokat (a játék során egyáltalán nem). Derűs és sokkal kevésbé eltúlzott a többi maszkhoz képest.

Emlékeznek, hogy azt mondtam, szinte mindegyik maszk képvisel egy embert, és a legtöbbjük képmutatónak van beállítva? Az egyetlen nagy kivétel a Gaksi maszk, amely a falusi istennőt reprezentálja. Három alkalommal jelenik meg a játékban: először, amikor egy maszk nélküli férfi hordozza a vállán, aztán később adományokat gyűjt a közönségtől a Halmi karakterrel együtt, majd végül menyasszonyként. Az ő karaktere az egyetlen, amelyet természetfeletti karakter megjelenítéseként láthatunk, és a játékában soha nem él komikus hatásokkal.

Ha az olvasó a koreai drámák rajongója, akkor ismerheti a Gaksital képregényen alapuló sorozatot, bár abban eltérő stílusú maszkot használnak, nem Hahoe-t. Képzelem, hogy milyen kemény lenne a japán hódítók ellen a Hahoe Gaksi maszkot viselve harcolniuk.

A Gaksi karakter segít pénzt gyűjteni a közönségtől a Halmi Madang alatt.

Seonbi (tudós)

Széles mosolyával és tágra nyitott szemével a Seonbi maszk telve van büszkeséggel vegyes arroganciával és mindent-tudok hozzáállással. Kidülledő szemeivel a mértéktelen olvasásra utal, egy olyan valaki karakterisztikája, aki áthatóan szenved a saját bonyolult gondolataitól. Szoros hasonlóságot mutat a Yangbannal, mely jelzi a Seonbi arisztokrata származását, és a két karakter a maszkos táncjátékban egymás riválisaként jelenik meg.

A Joseon-dinasztiában egy Seonbi tudós volt, többnyire nemesi örökséggel, aki közszolgálati vizsgára készült. Sok Seonbi letette a vizsgát, de azután nem vállalt kormányzati pozíciót és egyfajta kóbor-tudóssá vált. A tisztességük és korrumpálhatatlanságuk miatt tiszteletet élveztek, szemben a Yangban osztály főáramával.

A Yangban Seonbi Madangban a Seonbi és a Yangban azon  kötekedik és cívódik egymással, hogy melyikük a magasabb státuszú, és versengenek a Bune érzéseiért. A valós életben a kormányzó Yangban-osztály és a neo-konfuciánus Seonbik közötti rivalizálás a kormányzatban folyó hatalmi harchoz vezetett, amelynek a négy Seonbik közötti tisztogatás lett az eredménye a 47 évnyi periódus alatt, amely a 15. és a 16. századon ível át. 

A Seonbi karakter a Hahoe maszkos táncjátékban nem rokonszenves, ugyanolyan kicsinyesnek van ábrázolva, mint a Yangban. 

A Seonbi a színpadra lép

Jung (szerzetes)

A Jung maszknak is csuklós állkapcsa van, hanonlóan a Yangbanhoz és a Seonbihoz. Ez a maszk kancsal, sunyi, és ezek megjelenése sokkal torzabb együttesen, mely a szerzetes karakterének kéjsóvárságát mutatja. A homlokán lévő dudor (azonosan a Baekjeong maszkéval) a komor és fenyegető karakter szimbóluma. Vándor-szerzetes, aki a képzettségét egy buddhista templomban szerezte, de most világi vágyakkal telten bolyong.

A Pagyeseung Madangban fajtalankodik a Bunéval, kikémleli vizelés közben, majd miután a Bune távozik, izgalomba jön a szagtól.  Az előadáson, amelyen részt vettem, egy csomó gyereket láttam ezen a ponton távozni. Meglehet, hogy jó ötlet volt, mert a következőkben elrabolja és megszökik vele. A tánca apró, szaggatott lépésekből áll, kiemelve az álnokságát és ravaszságát. 

Ez a karakter a szerzetesek vallási korrupciójának és életmódjának kritikáját célozza.

A Jung túlzottan izgalomba jön a Bunétól.

Imae (falu bolondja)

Ez a maszk több mint felszínes hasonlóságot mutat a többi csuklós-állkapcsú karakterrel, kivéve, hogy az alsó állkapocs hiányzik róla. Ennek az oka egy igen érdekes történet.

A tizenkettedik században az istenek Heo mesterembertől megrendelték, hogy készítsen tizenkét maszkot, és nem volt szabad érintkeznie másokkal ameddig el nem készült velük. Éppen az utolsó maszkot befejezésén dolgozott, amikor egy lány belesett a műhelyébe, és ő holtan esett össze. Az utolsó maszk -  az Imae - így befejezetlen maradt, hiányzik az alsó állkapcsa.

Az Imae-t általában bolondnak fordítják, de azt hiszem, hogy a megfelelő angol kifejezés a falu bolondja. Az arckifejezése sokkal inkább jólelkű és jóindulatú, mint a többi karakteré, de az aszimmetrikus szemei és a görbe orra láttatják, hogy deformálódott. Bevallom, hogy ez a maszk - és az Imae előadó tántorgó, bicegő tánca - először kellemetlen érzéssel töltött el, mert úgy tűnt, hogy gúnyt űz a fogyatékkal élőkből, de sok koreai maszk ábrázolja a különböző betegségeket és deformitásokat.

Az Imae a Seonbi szolgája, és ez azt is jelentette, hogy a deformitásai a Seonbi durva indulatainak eredménye. Őt soha nem ábrázolták rosszindulatúnak, egyedül a cél rosszindulatú. Az Imae egy szolgáló osztályhoz tartozik, amelynek hain a neve, és amely ellentétben a Choraeng osztállyal, lehetővé teszi a felfelé irányuló mobilitást, de az Imae-t visszatartja a saját egyszerűsége.

Az Imae táncát túlzó sántítás jellemzi.

Choraengi (szolga)

A Choraengi maszk kisebb és hegyesebb, mint a legtöbb másik maszk, és a ferde szája mutatja a vonakodó engedelmességét és tiszteletlenségét a gazdája, a Yangban iránt. Mint a Halmi maszknál, a beesett arc ábrázolja a szegénységet, és a hegyes áll egy kemény világnézetet jelez.

A maszkos tánc történetében a Choraenginek rengeteg mindent kell tennie, hogy megőrizze a jóhírét, mivel egy minden lében kanál. Először a Bunéval kémkedik a Jung után, aztán pletykál róla az Imae-nek és a Seonbinak, majd végül a saját gazdájának, a Yangbannak. Később egy Yangban és Seonbi közötti vita során zavarba hozza a gazdáját arra hivatkozva, hogy tudja a hat "gyeong"-ot (amelybe ezúttal nem fogok belemenni).

A Choraengi sok időt tölt pletykálással az előadásban.

Halmi (idős özvegy)

A három női maszk egyike, a Halmi fonnyadt, barna arca a szánalmas arckifejezéssel, mely a világon ránk váró élet nehézségeit mutatja. 

A Halmi (akit gyakran férfi színész kelt életre) egy gondosan kidolgozott eszközzel, egy fából készült kézi szövőszékkel lép be a játékba. Míg a szövőszék mellett ülve dolgozik, elmondja a közönségnek, hogy alig három nappal a 14 éves korában tartott esküvője után megözvegyült, és koldulás és éhezés lett az élete. Ezután a közönséghez pénzért könyörög. Később, a befejezésnél visszatér a színpadra, amikor a Seonbi és a Yangban is elzavarja.

A görnyedt testtartás, a csoszogó tánclépések, a szánalmas háttértörténet és természetesen a Halmi maszk segítségével, a Halmi Madang az egyszerű emberek nehézségeit ábrázolja.

A Halmi a közönség mellett csoszogva pénzért könyörög.

Baekjeong (hentes)

Durva és erősen barázdált arcával a Baekjeong maszk kegyetlennek és vérszomjasnak tűnik, de vigyorgónak és győzedelmesnek is. A Baekjeong maszk első pillantásra halványan emlékeztet a többi csuklós állkapcsú maszkra, de egy teljesen más részét képviseli a Joseon-társadalomnak.

A Baekjeong volt a legalacsonyabb osztály a Joseon társadalomban, az érinthetetleneké. Eredetileg nomádok voltak, és feltételezhető, hogy ők voltak a Khitanok Mongóliából és Mandzsúriából, akik Goryeo-ban ragadtak Goryeo győzelmét és a szülőföldjük Jurchen általi meghódítását követően. Magukkal hozták a húsételek kedvelését, amely akkoriban nem volt általános a Koreai-félszigeten, éppúgy, mint a vadászatban, mészárosságban, a nyúzásban és a bőr cserzésében való jártasságot. Évszázadokig szét voltak szóródva a Koreai-félszigeten, és inkább vadásztak és fosztogattak a letelepedés és az integrálódás helyett. Ők lettek a Joseon társadalom legalacsonyabb osztálya, amely talán rosszul hangzik, de felmentést kaptak a katonai szolgálat, a kényszermunka és az adók alól, és kényelmes monopóliumhoz is jutottak a foglalkozásaikban. 

A Goryeo dinasztia idején gyakran lettek hóhérok, úgynevezett huigwangik. A Baekjeong ebben a játékban az élet tönkretevőjeként jelenik meg, aki egyszer ugyan érzett lelkiismeret-furdalást, de végül megőrül a viharban.

A Baekjeong karakter a Hahoe játékban alapvetően egy vándorló hentes, aki a szakmájának kellékeit hordozva lép be. Találkozik egy bikával, és a Hahoe maszkos táncjáték egyik legfizikálisabb momentumában megküzd vele, és a Baekjeong brutálisan megöli az ellenfelét. Miután kivágja a szívét és a heréit, felkínálja azokat a közönségnek. Később visszatérve a heréket a Yangbannak adja el, aki alig várja, hogy valami versenyelőnyhöz jusson a Seonbival szemben a Bune iránti vonzódásában. 

A rituális előadásban a Baekjeong magába foglalja az uralkodó osztály gúnyos attitűdjét Korea érinthetetlen kasztja iránt, és az a célja, hogy rokonszenves karakterré váljon a nézőközönség szemében.

A Baekjeong táncos késsel és fejszével a kezében, miután megölte a bikát.

Eredetileg Heo tizenkét maszkot készített, de sajnos három már elveszett az idők folyamán: nem tudjuk, hogy hogyan néztek ki, de tudjuk, hogy Byeolchae (adószedő), Ttoktari (szolgáló) és Chonggak (agglegény) volt a nevük. Valójában nagyon is lehetséges, hogy ez egy Byeolchae maszk, amelyet bemutattak Japánban. Megvannak a többiek is? Szeretném azt hinni. Találkozunk Andongban!

121. számú Nemzeti Kincs: a Hahoe maszkok

K-pop, csajok, és a többi...

Nagy igazság, hogy vannak a fegyvereknél sokkalta kifinomultabb eszközök a világban való térnyerésre, valamint a honi gazdaság felvirágoztatására. Ma már közkeletű fogalom a "soft power", mely jelen esetben a (tömeg)kultúra eszköztárát veti be a hódítás érdekében. És láss csodát, a meghódítottak mosolyogva fogadják a konkvisztádorokat! 

Persze nem is olyan nehéz ez, ha az előőrs ragyogóan csinos ifjak hadának képében érkezik, amelyre csak ráerősít a győztesen bevonuló, éppoly megnyerő vezér mosolya.

Mindez annak apropóján jutott eszembe, hogy ma arról érkezett tudósítás, hogy Park Geun-hye, Korea elnök asszonya, Dél-Amerikában tett második látogatása alkalmával találkozott a perui K-pop közösségek képviselőivel is.

Tudjuk, hogy 2013-ban Park elnök asszony már kimutatta elkötelezettségét a koreai pop iránt, amikor a koreai háború hatvanadik évfordulójának az Egyesült Államokban tartott megemlékezésén még az akkor éppen katonáskodó K-pop fejedelmet, Raint is hadba állította delegációjának tagjaként.

Ám talán ebből a hírből több is kiolvasható, mint a honi popzene szeretete. Emlékezzünk csak: már 2012. február 24-én felvontuk a szemöldökünket egy talán nekünk kissé furcsán csengő híradás láttán, mely arról szólt, hogy mit is csináltak éppen Korea nagykövetei. A Nate News cikkéből ezt tudhattuk meg:

"2PM... JYJ... A DIPLOMATÁK EGÉSZ ÉJJEL ÉBREN MAGOLNAK A HALLYURÓL"
 

"Jelenleg a Hallyu szintén a diplomaták kiemelt feladatává vált. Mivel ez éppen olyan fontos, mint a Koreai-félsziget helyzete, ezért egész éjszaka fent maradunk és erről tanulunk. (Ha Chan-ho, vietnami nagykövet)

"2PM és JYJ... Gyűjtjük a speciális ismereteket az idol-csapatokról. Mert ha róluk kérdeznének bennünket és nem tudnánk válaszolni, az nem lenne jó." (Hwang Ui-seung, chilei nagykövet)

NATE News 2012.02.24.

Angolra fordította: The Little Pear of JYJ3
http://www.dkpopnews.net/2012/02/news-2pm-jyj-diplomats-stay-up-all.html

Úgy bizony! Senki sem mentesül a hadkötelezettség alól... 

Mert a K-pop hódít, és azonos nyomvonalon halad vele a koreai kultúra és szórakoztatóipar teljes arzenálja. Hogy a koreaiak folyamatosan tesznek is a sikerért? Nos, igen. Így is lehet világbirodalmat építeni a világhatalmi óriások ellenében. És úgy tűnik, hogy a koreaiak ezt nagyon is komolyan gondolják.

Megerősíti mindezt a mai tudósítás is, mely a veretes The Korea Times-ban jelent meg. Az ebben említett eseményen sokkal mélyebb érzelmekkel kapcsolódhatott egymáshoz Peru és Korea, mint bármiféle gazdasági csúcstalálkozó alkalmával.

Az ezerarcú Hallyu kulturális értékeléséről lehet vitatkozni, de azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy boldogan látnánk a világ vezetőit minél gyakrabban hasonlóan emberszabású helyzetekben.

대한민국 만세!

Koreai Köztársaság, hurrá!

Park a k-popot promotálta Peruban

Park elnök asszony (balra) ajándékot kap a perui K-pop rajongók egy csoportjától vasárnap a Lima hotelben. Park az előző napon érkezett Limába, hogy megbeszéléseket folytasson Ollanta Humala perui elnökkel arról, hogy miként erősíthetnék a további gazdasági és egyéb kapcsolatokat. / Yonhap

Park Geun-hye vasárnap hallyu rajongókkal találkozott Peruban a második Dél-Amerikában tett utazása során.

A koreai televíziós sorozatok és a popzene nagyon népszerű lett Peruban, ahol több mint 120 K-pop rajongói klubot regisztrált a Koreai Nagykövetség - Cheong Wa Dae információi szerint. A klubok összesen 30.000 taggal rendelkeznek.

Park 14 perui hallyu-rajongóval találkozott a Lima hotelben néhány rajongói klub kérésére.

"Hallottam, hogy a rajongói klubok tagjai együtt tanulják a koreai táncokat és a 'hangeul'-t (koreai ábécé)" - mondta Park. "Ezek a tevékenységek a két országot közelebb hozzák egymáshoz" - tette hozzá.

Peru az egyik legaktívabb ország Dél-Amerikában az olyan koreai tévédrámák sugárzásában, mint az MBC-siker "Star in My Heart", melynek főszerepeit 1997-ben Ahn Jae-wook és a néhai Choi Jin-sil játszották. A perui közönségnek történt 2002-es bemutató óta a koreai drámák népszerűsége egyre nőtt.

A Korea Creative Content Agency (KOCCA) előző évi jelentése szerint a koreai drámák átlagos eredménye 6 százalék körül mozog. Az "Autumn in My Heart" és a "Jewel in the Palace" szintén népszerű volt a perui nézők körében.

A koreai drámák spanyol feliratozása a YouTube-on lehetővé teszi a szélesebb perui közönség számára, hogy élvezzék azokat és egyúttal koreaiul is tanuljanak.

Az MBC "Empress Ki" című 2014-es epikus drámáját (Ha Ji-won és Joo Jin-mo főszereplésével) megvásárolta a perui Panamerica TV és a panamai SERTV.

Az elnök asszony ajándékot is kapott a látogatóitól, és kicserélték gondolataikat a koreai ételekről, mint a samgyeopsal vagy a kimchi. Park szintén kifejezte, hogy kedveli a perui ételeket. "Ebédre az Önök ételeiből ettünk és úgy vélem, hogy azok nagyon jól illeszkedtek a koreai ízléshez."

"A kulturális cserekapcsolatok elmélyítik a barátságot" - mondta Park. "Remélem, hogy lesz esélyük ellátogatni Koreába a jövőben."

A Koreai Nagykövetség Peruban aktívan tart rendezvényeket a koreai kultúra terjesztéséért, előadásokat, filmvetítéseket egyaránt.

Az elnök asszony a látogatása alatt egy kis időt töltött Lima történelmi múzeumában a perui kultúra tanulmányozásával.

Ugyancsak találkozott a Peruban élő koreai közösségekkel és kérte őket, hogy segítsék az egyesítés munkálatait. Peru mindkét Koreával diplomáciai kapcsolatban áll.

Az állami látogatás részeként hétfőn csúcstalálkozót tart Ollanta Humala perui elnökkel.

The Korea Times, 2015-04-20 19:06

http://m.koreatimes.co.kr/phone/news/view.jsp?req_newsidx=177417

Írta és fordította: Harudo11

Muzsikás és Amadinda: az álomkoncert

A tegnap esti koncert zenei szövete a legmelegebb takaró, amit világunk alkalmi ridegsége ellen valaha is magunkra teríthetünk. A magyar zenei élet két csúcskategóriás és világszerte talán leginkább ismert képviselőjének, a Muzsikásnak és az Amadindának egymásra találása hatványozott élményben részesítette azokat a szerencséseket, akik jelen lehettek a Művészetek Palotájában tartott közös koncerten, mely az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál rangos eseménye volt. 

Fotó: Amadinda Percussion Group (Facebook)

Bár az est különlegességét nem volt nehéz megjósolni, amit átéltünk, mégis minden várakozást felülmúlt. A kezdő színpadképben már volt valami megkapó, mert a színpadot beborító hangszerek rendezett látványa is szemnek szép látványt nyújtott. Az elsötétedő teremben egyetlen reflektor fénye irányult egy magányos zenészre, aki egy tibeti zengő tál megszólaltatásával magát az Univerzumot hozta rezgésbe. Az elementáris hanghatásba kapcsolódott be és vált ki belőle egyetlen szál furulya hangja, melyet a dallam alatt egy másfajta zengetés kísért, ám ebben a kontextusban az is felrémlett, hogy a kettőnek mélyebb kapcsolata is lehetséges, mint amit eddig gondoltam róla. Talán valamiféle emlékkép, amelyet az egyén idéz fel az egyetemes tudás visszfényeként.

A grandiózus koncertteremben mindig érzem a fa illatát, és ez rendkívül jól illeszkedett azokhoz a hanghatásokhoz, melyekben a természet költözött körénk. Esett ránk az eső rendesen, de ahogy jött, úgy el is múlt, hogy átadja a helyét szűkebb magyar világunk népzenekincsének. A világ különböző térségeinek tradicionális zenekultúrája és a magyar népzene alkotott egészet a koncert folyamán. Az afrikai, a balinéz, a polinéz ritmusok és dallamok hol egymásra rímeltek a magyar népzene egy-egy területének dallamaival és ritmusaival, hol ellentétpárokat alkottak, hol versenyre keltek egymással, és természetesen adtak teret Bartók zenei jelenlétének is.

Amikor a két együttes közösen szólaltatta meg a gyimesi vagy máramarosi zenéket, azok eksztatikus hatást váltottak ki, és szinte falakat lehetett volna ledönteni az erejükkel. De miért is a feltételes mód? Hiszen szemünk láttára le is omlottak azok a mesterségesen felállított válaszfalak, melyeket rendszerező-bedobozoló vágyainktól vezérelve hajlamosak vagyunk felállítani.

A szavak nem képesek visszaadni a Muzsikás együttes hangzásának teltségét és erőteljességét, a zenészek egyéni teljesítményeinek érzékeny lelki finomságát és mélységét. A szó ugyancsak kevés eszköz az Amadinda virtuozitásának és őrületes energiáinak ideidézésére, vagy annak az őserejű kíváncsiságnak és megismerési vágynak a leírására, mellyel a különböző térségek zenei jelenségei felé fordulnak.  Mindkét zenekar a legmagasabb szinten birtokolja a saját zenei világát, és ami különösen átjött tegnap este, az a végtelen alázat, amellyel a közvetítés szolgálatába álltak.

A próbák hangulatképei
Fotók: Amadinda Percussion Group (Facebook)

Bár koncerten voltunk, a zenei élményen túl sokkal többet is kaptunk. Egyrészt színházi élményt. A két zenekar közötti folyamatos átadom-átveszem játék a színpadi térben is meg lett komponálva, melyet a világítás nagy érzékenységgel követett. Másrészt gondolatiságot. A koncert nem egyes zenei darabok egymásutánisága volt, hanem egy időbeli és térbeli utazás. Vagyis inkább időtlen és konkrét térhez nem kötődő utazás. Valamiféle vallomás az ember lényéről, lényegéről. Az emberi életek szakadatlanul ismétlődő láncolatáról, a generációk jelentősebb változások nélkül megélt alapvető életélményeiről. A zenészek talán akaratukon vagy tudtukon kívül is hordozói lettek az ebből fakadó szerepeknek. A táncospár pedig valahonnan az idők homályából lépett a színpadra, és vissza is olvadt abba, de a kapcsolatuk, a játékosságuk nagyon is jelenvaló és korszerű volt.

Az ember mindenből hangszert barkácsol, ami a keze ügyébe kerül. Kiváj egy fahasábot, megpöcköl egy fadarabot, vagy megforgat a feje felett egy zsinórt, és máris zene lesz belőle. Egyszerű, ám mégis az ember teljes zenei kreativitását és virtuozitását igénylő hangszerek váltak a lehető legtermészetesebb módon urbánus zenei élménnyé, melyben zökkenések nélkül simultak egybe a világ zenéi, a zene világai. Amely mégis egy és oszthatatlan, mert pusztán emberi lényünk sokszínűsége fejeződik ki benne.

Az est utolsó jelenete csendet parancsolt a nézőtérre: mint Haydn Búcsúszimfóniájában, az egyre sötétedő színpadról egyenként távoztak a zenészek, akik egy-egy zenei világot is magukkal vittek. Az egyetemes rezgés viszont velünk maradt, és bár megrázó, hogy mennyi szépség merül alá az idők változásával, mégis vitába szállnék a rezignáltsággal. Maga a tegnapi est a legnagyobb bizonyíték arra, hogy bár változó és örökkön megújuló formában, de amíg embernek nevezhetjük magunkat, a dallamok és ritmusok velünk és leginkább bennünk fognak élni, hiszen belőlünk fakadnak.

Kevés szó hangzott el a koncerten, de azok annál inkább élvezetesek voltak. Szerettünk volna mi is ott lenni abban a varázslatos másfél órában, amikor az Amadinda és a Muzsikás zenészei kizárólag egymásnak játszottak a nagy zenei egymásra találás pillanatában. Csak a legnagyobbak tudnak olyan tisztelettel fejet hajtani egymás előtt, ahogyan azt a két együttes megtette tegnap az est folyamán. Ha tovább játszunk a számokkal, melyek szerint az Amadinda harminc évet várt erre a közös koncertre, a Muzsikás viszont még hozzátett ehhez tizenkettőt, amely alatt az Amadinda létrejöttére várakoztak, akkor mi mást mondhatnánk, mint hogy mi a születésünktől fogva vártunk erre az eseményre. Annak ellenére, hogy Rácz Zoltán szerint minden zene a halálról szól, mégis ilyesmikért érdemes élni. 

Fotó: Horváth Dóra

Köszönjük a Muzsikás zenészeinek: Sipos Mihálynak, Hamar Dánielnek, Éri Péternek és Porteleki Lászlónak, a táncosoknak: Tóth Ildikó Fecskének és Farkas Zoltán Batyunak, valamint az Amadinda zenészeinek: Rácz Zoltánnak, Váczi Zoltánnak, Bojtos Károlynak és Holló Aurélnak.


Írta: Harudo11